(beszámoló) ASOT 500 @ HOLLANDIA (2011.04.08-10) |
Írta: Breki | |
2011. április 30, szombat - 16:03 | |
Nos, hetedszerre is ugyanúgy elvarázsolt ez az ország, mint akár 6 éve a legelső itt tartózkodásom alatt, nálam tényleg magasan ez a legelbűvölőbb szeglete Európának, ahogy városok tekintetében mondjuk Berlin. A februári hideg, szeles időjárásos Hollandiából kicsit besokaltam, no meg mégiscsak a legnagyobb kedvenc DJ 500-ik rádióshowjának megünnepléséről volt szó, így tavaly gyorsan eldőlt, hogy idén az "A State Of Trance 500"-ra kell jönni (Trance) Energy helyett!! Mivel a csapatlétszám viszonylag későn fixálódott le, a megszokottól kicsit drágábban kaptunk szállást, kocsit és repjegyet a 3 napos turnénkra, de szerencsére a későbbiekben egyikkel sem adódott az égvilágon semmi probléma, jó boltot csináltunk velük. Péntek reggel fél 9 után már Eindhovenben a reptéri autókölcsönzőben toporogtunk és töltögettük ki a papírokat 5 fős csapatunkkal, elsődleges célpontunkhoz viszont csak 11 körül értünk a pepecseléseknek és GPS "okos" útmutatásainak hála. :)) Keukenhof megérne egy külön posztot, ez az Amszterdamtól 30kmre dél-nyugatra található 32 hektáros virágparadicsom nem véletlenül kapta a "világ legszebb kertje" jelzőt. Orchideák, nárciszok, tulipánok, egynyári virágok különböző fajtáinak tucatjai, százai, ezrei, mindez olyan csodálatos környezetben, amihez kevés foghatót láttam eddig. Hát, 1 nap is kevés ha az ember itt mindent meg akar rendesen nézni és be akar járni annyi látnivaló van, hogy legszívesebben percenként kattintgatnánk a fényképeket. Az évben csupán 3 hónapot van nyitva, március végétől május végéig várja a látogatókat (15 eurós abszolút korrekt áron), szóval szerencsénk volt most a kiruccanás időpontjával. Összesen 15 kilométernyi sétára alkalmas utacska szeli át a parkot, melyet nem csupán a virágkertek, hanem szélmalmok, kanyargós kispatakok, szökőkutak, vízesések, tavak, állatsimogatók, hattyúk, kacsák, különböző témás kiállítások valamint híres virágkötők installációi is színesítik és adnak neki totális mesebeli hangulatot. Tényleg lebilincselő élmény itt sétálni, aki Hollandiában jár tavasszal, annak mindenképpen Keukenhof-ot javaslom elsődleges látnivalónak, már csak emiatt megérte kijönni, régi nagy vágy teljesült az ide való eljutással. Hálistennek az időjárás is kegyeibe fogadott minket, teljesen passzolt a környezethez, igazi napsütéses, szélmentes tavaszt kaptunk, el is bizonytalanodtunk, hogy biztos Hollandiában vagyunk-e. :) Több mint 5 órás bolyongás után aztán ha nehezen is, de csak elszakadtunk a mesebeli kerttől és elindultunk szállásunkhoz a Amszterdam északi külvárosában lévő H.C.R. De Wegwijzer panzióba. Egyszerű kis szállás, igazi vidéki feelinggel: az alsó részen kocsma, mellette étterem és fent az emeleten pedig a szobák. Mi csak 1 emberrel találkoztunk, akit simán csak "a mindenesnek" hívtunk, mivel ő volt a szakács, a recepciós és a kocsmáros is, de egyáltalán nem volt elveszve a sok feladattól, szó nélkül, nagyon pörögve tette a dolgát mindvégig. :) Este aztán irány Amszterdam... Aki ismer az tudja, hogy a drogpolitikám szigorúan zéró toleranciás, de úgy gondolom Hollandiában max egy fél "space cake" ilyenkor azért belefér. Hát, a Kadinsky-ben tényleg tudnak sütni (6 euró/db), az utóhatások kissé ütősek lettek néha, az emberre hullámokban törtek rá az "élmények", pláne mikor visszatérve a szállásra úgy éreztem, mintha egy hajó tatján sodródtam volna. :))) Amszterdam legelőször borzasztóan elvarázsolt, manapság, hogy már láttam más igazi holland várost is kicsit másként tekintek rá, ez az eszméletlen nagy fertő ami ott van elég kiábrándító tud lenni egy idő után. Itt tényleg szinte minden csak a drogokról és a kurvákról szól, tele a város szétcsapott turistákkal és a tisztaság is bőven hagy kivánnivalót maga után, nem csoda, hogy állítólag hollandok már alig lakják a cityt. De nem akarok álszenteskedni, a "Red Light District" azért kötelező látnivalónk volt természetesen most is. ;)) Hihetetlen jó csajok ismét az összes kirakat mögött, idén valahogy főleg szőkékkel többségben, sajnos egy igazi Katy Perry-t sem sikerült találni… A feka drognepperek azonban eltűntek az utcákból, talán emiatt is egyre többen vetemedtek fotózásra, én mondjuk ekkor sem. :) Végül éjfélig sétáltunk az óváros utcáin, a "Luminosity - Trance Gathering (Before ASOT 500)”-os pre-partyt erőtartalékolás miatt inkább kihagytuk, mert másnap még kellett az energia a további mászkálásokhoz és nem utolsó sorban a nagy bulihoz. Szombatra eredetileg Zaanse Schans csodálatos malomvilága lett volna a terv, de időhiány miatt Amszterdamban maradtunk és a Heineken múzeum, a Museumplein, a Dam tér valamint az Amszterdam Aréna szépségeit helyeztük előtérbe. A Heineken múzem megérte a pénzét, a 15 eurós beugróért 2 órát mászkáltunk, kaptunk 3 sört és nem mellesleg a leghíresebb holland nedü történetét is megnézhettük igazán érdekes és szórakoztató bemutatók keretében. A kedvenc az volt, mikor egy szobában egy mozgó szerkezetre állítottak minket és imitálták egy kivetítő előtt a sör útját a palackokig. Itt ugyanazt élhettük át mint a folyékony kenyér: rázkódtunk, vizet kaptunk, megfőztek, tisztára olyan volt, akár egy vidámparkban. :)) A múzeum egyébként óriási reklám a márkának, bevallom azóta én is másként tekintek rá, az egyik kedvenc söröm lett a Heineken, a zöld színe ellenére is. ;) Hiába no, ennyit számít a marketing, lehetne mit tanulni tőlük az itthoniaknak. Az idő az előző napihoz hasonló napsütésesre sikerült, ebben a csodás tavaszban sétáltunk délutánig még a városban különböző szuvenírekre vadászva. Sajnos az Adidas Originals boltot nem találuk meg, pedig erre baromira vágytam, mert a 3 csíkos "fetisizmusomat" az otthoni, magyarországi boltok botrányosan szar kínálataiban képtelenség kiélnem. :( Helyette viszont legalább a novemberi Armin Only DVD/Blu-ray kópiáját beszereztem, ezzel ismét teljessé téve a 4 darabos kollekciót. :) A limitált szériás ASOT ruházat nem nyerte el a tetszésünket, legalábbis 50 eurót nem ért a poló, ahogy 100 eurót sem az ing ill. felső csak azért mert belehímeztek egy kicsi A Strate Of Trance feliratot. Búcsúzóul még egy nagyobb Jéger bespájzolás az estére, aztán indulás is szombati szállásunk felé a Best városában lévő NH-Hotelbe. Egész Den Boschban telt ház volt már hónapokkal korábban, így csak ide, kb 20km-rel arrébb sikerült foglalunk. Szokásos NH Hoteles jó színvonal, csendes környezetben, viszont a vasúttól messze voltunk, ami másnap reggel eléggé meg is keserítette az életünket, de erről majd később… Buli előtt kis pihi, majd készülődés egy kis csúszással, így végül csak fél 10-kor tudtunk elindulni célállomásunk felé. "Finom" McDrive-os vacsi után kocsival fél óra alatt Den Boschban is voltunk, innen a parkolótól még egy 10 perces séta várt ránk a Brabanthallen-ig. A csarnok a Symához és a Hungexpohoz hasonló komplexum, kiállítások, koncertek, rendezvények színhelye, a stagek ugyanúgy közel egymáshoz, nem kellett annyit mászkálni, mint mondjuk az Utrecht-i Jaarbeursban. Armin rádióshowjának az "A State Of Trance"-nek az 500ik adásának alkalmából minden kontinensen egy-egy ünnepi party került megrendezésre (na jó, Ázsia valahogy kimaradt), Európát ez a mostani képviselte. 40 DJ a szcéna legnagyobbjai közül, nagyon überbrutál lineupot sikerült összehozni az Armadának, ez még a régi Trance Energy-k idején is kimagaslónak számított volna. A bejárathoz odaérve egy kisebb tömegre lettünk figyelmesek jobb oldalt, közelebb érve derült csak ki óriási meglepetésünkre, hogy maga Armin van Buuren állt egy üveg bódé mögött és onnan közvetítette a bulit a rádióknak. :))) Mintha az állatkertben lettünk volna, mindenki próbált közel kerülni az üveghez és nézni+fotózni a csodát, páran még lehet meg is etették volna Armint ha lehet. ;))) A bejutás szokásosan 2 perc, a ruhatár 13 euró (ebből 5 visszajárt reggel), a kuponok 2,5 euróért voltak válthatóak, a büfé árak pedig horror szinten: pohár sör 1 kupon (kb. 650Ft), bacardi-kóla 3 kupon (kb. 2000Ft), redbull 2 kupon (kb. 1300Ft), víz 2 kupon (kb. 1300Ft). A shopban a poló 12 kupon, méretben ismét csak a holland lóbaszó M-es és L-es, azt csókolom... Ráadásul “V” nyakú... Grrrrr! A bevásárlások után gyors helyfeltérképezést tartottunk, mely közben egyből diagnosztizáltuk, hogy már ekkor durván beindult a gyalogos forgalom a különböző stage-ek között… 5 terem, rengeteg DJ, de szerintem sokkal jobb lett volna a többi kontinensen használt koncepció: 1 stage, max 6-8 DJ-vel. Ilyen fellépő kavalkádban sajnos tuti, hogy valakiről mindig lemaradtál, vagy pedig rohangálni kellett a színpadok között. Emiatt volt is "busójárás" néha rendesen és emiatt (is)volt jobb Armin Only novemberben, mert az embereknek nem kellett késztetést érezniük a folyamatos mozgolódáshoz. Döntenünk kellett, hogy mindenkiből hallgatunk egy kicsit vagy inkább a főbb kiválasztottakat élvezzük amíg tudjuk. Az utóbbit választottuk, viszont sajna így le kellett mondanunk többek között a Cosmic Gate, az Aly&Fila vagy éppen Paul Oakenfold ill. Rank1 fellépéseiről. Az estét Alex Morph-al kezdtük, aki hozta a tőle megszokott finomságos, szállós zenéket, de mivel nagyon tartottunk tőle, hogy Above&Beyond-ékra nem fogunk bejutni a tömeg miatt, ezért hamar irányt nyomtunk a nagyterem felé. Igazam is lett, már ekkor folyamatosan írták ki a kijelzőre, hogy "ez az aréna megtelt, forduljatok vissza", azonban szerencsére a kapukat még nem zárták le, be tudtunk csusszani Markus Schulz-ra. A stage hatalmas, kb. a Jaarbeurs nagytermének a 2/3-ada lehet és éjfél előtt már majd full házzal üzemelt. Hát, Markus sose volt a kedvencem, bár most legalább pár trance számot lenyomott azért, mi viszont inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy mindenki letudja a kaja-pia-pisi dolgát. A “Not The Same” és a “Rank1 - Breathing” ami megmaradt a szettjéből, a többi felejtős tőle. Above& Beyond-ék már kicsit jobbat nyomtak, de a mászkálók és a kimondottan gyenge hang miatt Bónuszon jobban tudtam élvezni őket. A hangrendszer nekem óriási csalódás volt, amilyen gyönyörűen szólt Armin Only-n olyan tré lett most…. Bal elölről közben középre verődtünk (3. nagylámpa elölről ;))), ahol sokkal emberibb volt a tömeg, és a “Thing Called Love” valamint a “Home” dallamai is jócskán felhozták a hangulatunkat, hogy aztán Armin kezdésére elszabaduljon a pokol. Bevallom, a holland Istenség első órájától nem dobtam hátast, túl plüntyi-plünyti lett, amit azonban a másodikban művelt, na az az Armin akit szeretünk, imádunk. Óriási szállós zenék, kis veretéssel és vokálokkal ízesítve és igen leadta az est titokban legjobban várt zenéjét is: “Use Somebody”, ráadásul a "Coming Home"-os mashupban (lásd lenti videón), aminek a végére az öccse, Eller is beszállt egy kis élő gitározás erejéig. Whááááá!! :))) Ez az 1 óra igazi zenei mennyország volt, melyet a "Serenity" és a "Cygnus X - Orange" dallamai zártak és tettek végleg emlékezetessé. Egyből előjöttek a 2005-ös Amszterdam Arénás Sensation White emlékek, mikor az előbbit Armin Jan Wayne-nel nyomatta élőben, vagy mikor az utóbbinál a Megamix alatt lövöldézték a rakétákat a fejünk fölött... :) A kiváltott érzések ha nem is annyira intenzívek, mindenesetre hasonlóan ütősek voltak, mint akkor, ezeket a számokat nem lehet soha megunni. A 20.000 fős közönség egyébként vevő volt mindenre minden teremben, és ugyan nem volt olyan magas az átlagéletkor, mint Armin Only-n, viszont talán pont emiatt is kicsit jobban “szétesettnek” tűntek néhányan. ;) 4-től a másik nagy kedvenc, Giuseppe Ottaviani kezdte a lemezpakolást és az élő szintizést egy jóval kisebb stage-en (Yellow), jóval kisebb publikum előtt. Hát Ő ismét olyan színvonalon játszott, hogy besza-behu, most is azonnal bizonyította miért érdemelte ki az Isteni magaslatokba kerülést nálam. Főleg új számokat tolt, nagy kár, hogy a hang itt is szarul lett beállítva, ellenben elég jóságos zenéknek tűntek a felcsendülő nóták, valaki igazán elhozhatná már ezt az csókát a környékre. A vége egy “Angel”-es finálé, szomorúságunkra csak 1 órát kaptunk az olaszból, pedig akár reggelig elhallgattam volna. Daniel Kandi-ba csak épphogy belehallgattunk, inkább Roger Shah-ra mentünk át, aki szépen megtöltötte a második legnagyobb termet (Green). A szokásos balaeric hangzásvilágot kaptuk, csak azt sajnálom hogy ilyen későre rakták, mert bizony Ő is jó volt, kár hogy az erőnk immár eléggé a kritikus szint alá csökkent ekkorra. W&W-jékre is átugrottunk, de nekem ők túlságosan is kemények egy trance buliban így pár perc ücsörgés beiktatás után inkább irányt nyomtunk Sean Tyas upliftjére egy újjászületéshez. Na, Ő felébresztett rendesen, és valahogy a végére a hang is megtanult jól szólni az est folyamán először és utoljára… Pont középre kerültünk, ahol a lézershow és a fényparádé bizony nagyon pöpecül mutatott, így ebben a látványban ugráltuk az utolsó tartalékokat a “Diary of Jane” és búcsúzóul a “Paul Webster feat. Angelic Amanda - Time” fenséges dallamaira. 7-kor aztán lehúzták a függönyt, az ASOT500 sorozat európai állomása befejeződött… Igaz, nekünk (mivel a kocsink hamarabb lelépett) meg több ezer másik embernek még nem annyira, mert vonatfelújítási munkálatok miatt a vasútközlekedés eléggé akadozott Den Bosch-ból. Amszterdam felé nem is jártak, Eindhoven felé szerencsére igen, viszont itt meg persze tömegnyomor volt míg Best-be nem értünk. Best teljesen meghalt vasárnap reggel, se taxi, se busz, se ember sehol mire levergődtünk a vonatról, át is neveztük magunkba a várost Worst-re. ;)). Tehát gyalog kellett menni a szálláshoz, ahova fél óra tevegelés és egy kis benzinkutas kajálás után sikerült is visszaérni reggel 9-re, mondanom sem kell ici-picit fáradtan… :) Tervben volt, hogy vasárnap még átugrunk a közeli Antwerpenbe, de a mindössze 2 órás alvás és az elhúzódó hotel kicsekkolás miatt végül Den Bosch mellett döntöttünk. Varázslatos idő fogadott minket a városban, még inkább meleg napsütéses mint az elmúlt napokban, azonban az utcák és üzletek teljesen kihaltak voltak. Érdekes kontrasztot mutatott Amszterdammal szemben, mert míg ott lépni alig lehetett a belvárosban, itt egy-két ASOT500 polóban virító turistán kívül csak a kávézók napos teraszain láttunk embereket. Den Bosch egyébként valóban nagyon szép, különösen a Szent János katedrális, de a szűk, kanyargós utcák régimódi hangulata is hamar megfogja az embert. Baromi jó volt ejtőzni a parkban tradicionális holland zenékre (hardstyle;))) és a sörözni egy jó, dőlt "E" betüs Heinekennel a napsütésben, a bulizás és a 2 óra alvás csak kicsit látszott a csapaton. ;)) Innen Eindhovenbe délután fél 5-re értünk, gyors szuvenír vásárlás a megmaradt eurókból aztán egyből becsekkolás a Budapest felé induló járatra, majd 1 órás gép késés után hazaérkezés anyaországunkba. Káprázatos 3 napot zártunk ismét Hollandiában, ahol most kivételesen nem a buli volt a legnagyobb csoda, Keukenhof kertjei vittek mindent, na és ilyen mesés időnk se volt sokszor eddig kint. Még mindig maradt bőven olyan látnivaló, amit kötelező lesz bepótolni legközelebb, Zaanse Schans mindenesetre az elsők között lesz az biztos. Szép időben ennél az országnál kevés csodásabb van, már most hiányzik minden szeglete: A buliról a videók a YOUTUBE CHANNEL-emen, a képek pedig a BULIKÉPEK-nél megtekinthetőek! Kapcsolódó linkek: |