Az ASOT450 helyszínek megjelölése után Magyarországon is megmozdult valami, és ha a 2005-ös bécsi Tiestó-s fellépés 800 fős magyar kontingensének brutális létszámát nem is verte a pénteken összegyűlt partysereg, azért az biztos, hogy ennyi ember nem sokszor utazik együtt külföldre csak egy buli miatt. Több, mint 500db(!!) jegy fogyott itthon, a Trancetream-nek hála pedig 4 partybusz is el tudott indulni Pozsonyba profi szervezéssel, korrekt áron, ezúton is nagy-nagy köszönet nekik! A viszonylag korai, délután 5 órai indulásnak eredményeképpen este 7kor a határon olyan hangulat volt az 56 fős járművünkön a várakozások, az italozások, a hangszóróból bömbölő trance és a baráti társaságok ökörködései miatt, amilyen a nagykönyvben megvan írva, 100% partyfeeling tombolt az üléseken, ha ott feljön egy rosszkedvű határőr az tuti tarkón lő mindenkit. :)
(photo by Websound.eu)
8 után már az Incheba parkolójában tobzódott a sok magyar, de korán nem akartunk bemenni, így 9ig egyéb szórakozásokkal ütöttük el az időt, majd csapatostul megrohamoztuk az épületet. :) Az Incheba nagyon megváltozott a 2006-os Paul van Dyk bulin való ittlétem óta, mondhatni egy teljesen új Arénát varázsoltak belülről az akkori kissé lerobbant és elég hülyén kialakított csarnokból. Most végre simán be lehetett jutni és nem pár méter széles lépcsőn kellett feltolakodni a teljes a tömegnek, a szintek kialakítása nemcsak az elrendezés szempontjából volt kiváló ötlet, hanem tök pofás kinézetet is kapott így az egész! Bent zsúfolt tánctér várt ránk, úgyhogy inkább az első szint közepén vertünk tanyát és itt nyomtuk utána végig a teljes partyt.
Ashley Wallbridge-ről sajna lemaradtunk, az első fellépő ezért hazánk leghíresebb dj párosa, a Myon&Shane54 duó volt számunkra. Azt kell mondjam büszkék lehetünk rájuk, kiváló szettet hoztak össze a fiúk, bár a Nirvanás számot kihagyhatták volna, az nálam mindig kiveri a biztosítékot. ;) Elődöt a legjobb hangú magyar énekesnek tartom, nem is értem miért nem hoznak össze már egy saját vokálos számot, a publikum tutira lepetézne a gyönyörtől ha élőben rákezdene valamelyik szettjük közben. A magyar srácokat a holland Dash Berlin követte és az este legcsodálatosabb 1 órájával varázsolt el minket, de engem legalábbis teljesen! A 2008-as Ferry Corsten Trance Energy-s csoda óta a legjobb szett, amit hallottam, lágy, érzelmes, vokálos trance-dömping és persze „Man On The Run”, „Waiting”, „Wired”, „Janeiro”, „Till The Sky Falls Down”, de akár a teljes tracklistát felsorolhatnám, egyszerűen tökéletes összeállítás lett. Az első könnycseppek ekkor potyogtak ki belőlem, 1 óra tömény gyönyört kaptunk, simán elhallgattam volna még őt órákig.
Szerencsére a következő előadó, Gareth Emery sem adta alább és hozta azt a színvonalat, amit már Transmission 6-ön megcsodálhattunk tőle, kifogástalan szett végig, ráadásul az „On A Metropolis Day” nagy-nagy kedvencet is lenyomta legnagyobb örömömre. A hangulat parádés és mámorító volt all-night-long, az pedig különösen tetszett, hogy a világ minden tájáról érkező „műértők” és ASOT fanok tomboltak majdnem többségben a közönség sorai között, a fellépő djk nevét mindig skandálta a tömeg, akárcsak a híresebb számok refrénjeit és nem ment az idegesítő állandó „Armin, Armin!!” kiáltozás, mint pl egy Tijs bulin szokott lenni a „Tiesztózás” már az első percektől. A szlovákokkal összességében nem volt semmi gond, bár a csehek messze jobbak majd mindenben, azt azonban a régebbi és mostani tapasztalatok alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy a tót csajoknak van a világon a legeslegjobb seggük. ;))))
A pia árakat pontosan nem tudom, mert csak a pénzt adtam az éppen pulthoz készülő cimborának :), de asszem 2 euró volt a redbull, 2 euró a kóla, 1,5euró a víz és 2,5euró a rövid. A visualt profin oldották meg a szervezők, oldalt 2db nagy monitor különböző grafikai animációkkal, a dj pult mögött pedig óriás kivetítő, amin Armin is többször megjelent egy-egy beköszönés ill. közönség-hergelés erejéig. További látványfokózó volt a táncoslányok seggrázása elől, belőlük mondjuk sokat nem láttunk, viszont a Faithless-es „I’m Not Going Home” alatt itt is bedobáltak felfújható, óriás labdákat az emberek közé, ahogy Balaton Sound-on csinálták az Underworld koncerten, az nagyot ütött újra. Majd egy tucat lézer színesítette a rendezvényt, kicsit sokszor is találtak el a sugarai, néha ugrálnunk kellett előle, mint egy Star Wars-os lézercsatában, hogy megpróbáljuk menteni szemünk világát a károsodástól. ;)
Na, de vissza a lényeghez, 1 körül a pultba lépett akire a legjobban várt mindenki: Armin van Buuren. – The World’s Number One DJ... :) Az utóbbi években egy-két alkalomtól eltekintve nem kápráztatott el a fellépéseivel, inkább az ASOT-okban volt erős, most azonban végre azt kaptam, ami miatt mindig is szerettem. Kevés kalapálás, sok régi himnusz és remekebbnél remekebb muzsikák, sőt a jelenlegi kedvenc számomat (Faithless – I’m Not Going Home) is lenyomta, ami általában bármi is legyen éppen aktuálisan Ő mesteri érzékkel szokta kihagyni a tracklistáiból a partykon ahol ott vagyok. ;)) A „Burned With Desire” alatt egy újabb intenzív érzelmi hullám söpört át rajtam, mindenidők egyik legkedvencebb számát hallani olyan érzés, amit nagyon kevés dolog tud belőlem előhozni. A „Serenity” felcsendülésekor aztán ismét a papírzsepimet kellett elővennem, erről a számról állandóan a 2005-ös amszterdami Sensation White jut eszembe és életem legcsodálatosabb zenei élménye, az Armin és az élő zongorás Jan Wayne kíséret, sajnos ezt a melódiát se hallottam azóta sokszor még buliban. A végére „In & Out Of Love”-os mashup és egy 8000 ember által üvöltve énekelt „Find Yourself”, Armin rendesen kitett magáért, a kissé megkopott renoméját sikerült ezzel az estével egyből visszaszereznie nálam, a Főistenség újra az Olimpusz csúcsára került. ;)) A holland szinte többet ugrált, mint mi, durván megizzasztotta a népet, nem hagyott lélegzetvételnyi időt sem a pihenésre, láthatóan a mai napig az elsőszámú mozgatórugó nála e műfaj iránti szerelem, többek között pont ezért is tud még mindig a világ legjobbja lenni...
A fantasztikus 2 óra után a dán Daniel Kandi következett és az uplifting vonalból kaptunk ízelítőt. Sokan fikázták, hogy nem volt jó, de nekem semmi bajom nem volt vele, tetszett amit csinált, bár egy „Hoya - Rising Star”-t én is elviseltem volna még. :) W&W és Markus Schossow már a keményebb ütemekre ment rá, bevallom tőlük viszont én nem dobtam magam hanyatt, azonban rosszaknak sem mondanám őket, megállás nélkül pörögtem az Ö szettjükre is zárásig, amíg 6-kor aztán végetért a varázs... Kijövetelkor a napfelkeltére a parkolóban fáradt, ám láthatóan nem kevés pozitív élménnyel feltöltődött magyar brigád gyülekezett, a hazafelé tartó 2,5 órás út pedig gyorsan és nyugalomban telt hála a sofőrnek és Pepe chill-out mixének! :)
Összességében egy zeneileg mindent elsöprő este volt, a minőségi trance ismét visszatért, a DJ-k mind- nagyon-nagyon kitettek magukért, a jövő évi 500-ik adáson szintén kötelező lesz a részvétel, legyen az majd bárhol is. :) ASOT ONLY!! :) A töménytelen mennyiségű fotó a BULIKÉPEK-nél (Beusnak köszönet a legjobbakért!), a videók pedig a YOUTUBE CHANNEL-emen!! Ja, a party nagy kérdése, amire én is csak itthon döbbentem rá igazán, hogy mi a faxért álltunk meg az egyetlen rács előtt, amikor mellette pár méterre mindenféle zavaró tényező nélkül élvezhettük volna a látványt??????!!!! :)))))))
További fotógalériák:
- Rave.cz
- Szene1.sk
- Websound.eu (1. galéria)
- Websound.eu (2. galéria)
- Websound.eu (3. galéria)
- Websound.eu (4. galéria)
- Partyplanet.cz
- Boom.sk