Utoljára a 2006-os Loveparade-on jártam itt jó 3,5 éve, bevallom főleg emiatt a hosszú kihagyás miatt bólintottam most rá az útra és csak másodsorban a buliért. Mivel Paul van Dyk is decemberi gyerek (éljenek a Nyilasok), szülinapja tájékán szülővárosában mindig tart egy Vandit Night-ot, ami megabuliktól eltérően inkább családiasabb, barátiabb és a törzsfanokkal telítettebb összeröffenés szokott lenni, ilyenkor egy-egy vendégdj-n kívül egész este Ő játszik, úgyhogy zenei ízlése teljes palettájába bele lehet kóstolni.
Péntek este 9 után indultunk 5-en fanatikusok, hogy a havas időjárásnak köszönhetően majd 12 óra múlva érjünk el célállomásunkhoz az Alcatraz Hostelhez. Az út nyugodtan, békésen és kocsisutakhoz képest kifejezetten kényelmesen telt hála a 7 személyes Volkswagen hodálynak, bárcsak mindig ilyennel tudnánk utazni. :) Berlinben leesett hó és vagy mínusz 14 fok fogadott minket, szerencsére szállásadónktól átvehettük a szobákat így le tudtunk cuccolni és átöltözni 10 réteg ruhába a városnézéshez. :) Először Paul van Dyk ügynökségének címét tűztük ki célul, ezt kisebb járkálás és mégtöbb metrózás után sikerült is megtalálni, de becsöngetni már persze nem mertünk, mindenesetre fotóval azért megörökítettük az eseményt . :) Innen az Alexanderplatz felé vettük az irányt, ami természetesen fullon nyüzsgött emberekkel és karácsonyi árusokkal, úgyhogy gyors kaja végeztével inkább elmenekültünk a Potzdamer platzhoz. Berlin legszebb, legmodernebb kortárs épületei valóban lenyűgöző látványt nyújtottak itt, a Sony Center egész egyszerűen olyan lélegzetelállító, mintha egy sci-fi film kelt volna valóra. A metró mellett közvetlenül lehet fotózkodni a berlini fal megmaradt darabjaival és NDK-s határőr is osztogat útlevélpecséteket a turistáknak. :) Az utca másik oldalán egy mobil szánkópályát állítottak fel a karácsonyi hangulatot fokozódóan, no ezt természetesen nekem is ki kellett próbálnom, 1.5euróért lehetett fentről lecsúszni egy traktorgumiban ülve. :)
A kis bohóckodás után következő állomásunk a Brandenburgi kapu volt, itt a Június 17-i utca közepén lévő Győzelmi Oszlop angyalkás bronzszobrának 3,5 év utáni első megpillantásakor jóleső érzéssel, ahogy kell bizony ugyanúgy kirázott a hideg, mint ’99-ben legelőszőr . :) E csúcslátnivalónk közelebbi megcsodálása előtt azért még a Reichstag kupolájába fel akartunk menni, de akkora sor álltt, hogy a mínusz 18 fokban nem sok kedvünk volt kb. 1 órát álldogálni, ezért inkább a Haus der Kulturen der Welt-hez és a Bundestag-hoz tartozó monumentális Paul Löbe Haus komplexumhoz sétálgattunk. Kis fotózkodás, és innen már tényleg legfontosabb úticélunkhoz, azaz a Loveparade-ok szívét alkotó Siegessäule-hoz startoltunk. Az a látvány leírhatatlan... Sok szebb szobor és tér akad ennél, de mégegy szívünknek ennyire kedves sehol az egész biztos. Mivel a LP-k alatt az építmény le van zárva, így feljutni akkor nem lehet, most azonban nyitva álltak a kapuk, úgyhogy tériszonyom ellenére gondolkodás nélkül tűztem fel a legtetejére. :) Akárcsak a Dr. Motte-val való 1 hónappal ezelőtti találkozás, ez a múzeumtúra is az év egyik legemlékezetesebb élményét adta, a kilátás meseszép fentről, és az hogy tőlünk kb. 5 méterre volt a számunkra a világ legcsodásabb angyalkája, kb. olyan érzéssel töltött el bennünket, mint amikor az iszlám zarándokok Mekkába érkeznek a legszentebb helyükre. :))
Innen emeletes "BKV"-busszal vissza az Alexanderplatz felé, de a Múzeumszigetnél még dobtunk egy kis kitérőt, hogy a napot egy jó, forró rumos teázással koronázzuk meg az egyik utcai karácsonyi-vásáron. Borzasztóan hangulatos volt így a hótakarta város a korcsolyapályával, vurstlival, kolbásszal, és bár én személy szerint utálom a telet, de ez a varázslatos feeling a rettentő hideg ellenére is nagyon-nagyon megfogott. Zárásként a legnagyobb berlini plázában, azaz az Alexában vásárolgattunk, na ez mondjuk hibának bizonyult, mert ennyi embert én még nem láttam bevásárlóközpontban, a karácsonyi Westendünk ehhez képest kutyafüle. Hazafelé még gyors kaja a helyi török kebabosnál, majd irány a kéró és alvással való regenerálódás a nap másik nagy eseményére, az esti Vandit Nightra!!
A szállás közel volt a party helyszínéhez, a Kesselhaus-hoz, úgyhogy gyorsan ide tudtunk érni és a bejutás is jól ment. „Sold Out” lett a buli, szegény Jocóéknak azonban így is kellett azért fagyoskodniuk rendesen míg el tudták passzolni a felesleges jegyeket. A Kulturbrauerei-ben lévő Kesselhaus-t már 2006-ban a „Love Base” afteren megismerhettük (azóta szállóige a „Találkozunk a Coronitánáll!”:)), most valahogy kevésbé volt tömött szerencsére. :) Az egész nem túl nagy és kicsit lepukkant underground klub utanérzést árasztó hely, viszont több szintes, kicsit labirintusos, de azért hamar kiismerheti magát az ember, igaz ez a valaki nem én voltam. :))) A Vandit Shop előtt kis kék mikulás sapikat osztogattak hoszteszcsajok, jó magyar szokás szerint hoztunk többet, persze csak az otthon ragadt hazai rajongóknak. ;)) A Shop-ban „S”-es poló méret nincs, hiába, a németek a hollandokhoz hasonlóan szintén drabális állatok, pedig a Giuseppe Ottaviani-s t-shirtre nagyon szemet vetettem... :(
A nagyteremben már Paul játszott és bizony eddigre meg is telt a parkett. No ez nem jelent azért túl nagy placcot, szerintem kb. 500 ember férhet el a fenti galériával együtt. Sajnos valamiért a füstgépet nagyon preferálják itt, ami egyáltalán nem kedvez a fényképezésnek, Laciék legtöbb tavalyi fotói is hasonlóan élvezhetetlenek lettek. A pia árakra nem tudok mit mondani, mindenféle összeget fizettünk a jégerért, néha adtak cserébe kupont néha nem, a szisztémára nem igazán sikerült rájönnünk, úgyhogy egy idő után nem is erőltettük a rágódást rajta. :))
A hang jól szólt, a közönség pedig láthatóan tényleg csak fanokból állt, „divatoknak” nyoma sem volt hálaistennek, ennek megfelelően rettentően baráti hangulatú estére sikerült. Hajnal 1-kor Activa, mint a mostani Vandit Night vendégdj-je lépett a pult mögé és kezdetét vette a 2 órás uplifting. Kimondottan jó szettet tolt, mondjuk nekem az albuma is („This World”) baromira bejön, az „End of Summer” és a „New World” az év legjobb zenéi közé simán beférnek, a „Remember"-re (lásd fenti videón) meg úgy ugráltunk, mint a hülyék akkora királyság. :) Meghozta a hangulatot rendesen az angol srác, ez a videókból is jól látszik, kár, hogy csak 2 óra jutott neki. 3-kor aztán PvD lépett ismét laptopja mögé, hogy innentől kezdve zárásig a kezébe vegye a zenei irányítást. Szokásos, tőle megszokott kalapálós stílus ment az elején, de később megszólaltak a „Vonyc Session 2009”-es album trackjei, 5-től 7-ig pedig amiket játszott azért totális leborulásom és „kézcsókom" neki, ennyi finomságos, szállós, igazi trance muzsikát egymás után baromi rég nem hallottam tőle, sőt, ebben az évben mástól sem nagyon. Csak úgy repkedtek a kedvenceim: „Ferry Corsten - Out Of the Blue”, „3rd Moon – Monsun”, „Rank1 – Breathing”, „Yoav - Beautiful Lies”, „Veracocha - Carte Blanche”, „First State feat. Sarah Howells - Brave”, ”Filo&Peri - Far from Reach”, „Ashley”, „Shine On” és még egy rakat nyalánkság.
7 után, közeledve a buli végéhez sorra jöttek a saját PvD számok, többek között a „Crush”-sal, a „Stormy Skies”-szal, a „New York City”-vel és utolsókként természetesen a „Home”-al, valamint a legújabb single-vel a „We Are One”-nal. Negyed 9-kor zárás egy kollektív búcsútapsolással, majd roló lehúzás, mi meg hulla fáradtan, de a zenéktől és az egész napos élményektől teljesen elalélve húztunk vissza a szállásra aludni kb. 2 órát a Budapestre való hazaindulásig. :))
Összességében életem egyik legjobb Paul van Dyk bulija és PVD szettje volt, az überelhetetlen 2005-ös bécsi Vandit Night-ot ha nem is veri, de közvetlenül utána ott van a képzeletbeli dobogó második fokán a tavalyi prágaival és a 2006-os „The Love From Above”-val együtt. A hazafelé utat letudtuk 9,5 óra alatt, Davydnak ezúton is köszönet mégegyszer a kocsis lehetőségért és nem utolsó sorban a teljes vezetésért, nem kis teljesítmény! Berlin továbbra is a legeslegkirályabb város a világon, remélhetőleg nem kell megint éveket várni a legújabb visszatéréshez, nyáron, szép időben vissza kell ide jönni mindenképpen! :)
Képek a BULIKÉPEK-nél, a videókat pedig a YOUTUBE CHANNEL-emre nyomtam fel, sajnos a füst és a Laci állandó kurjongatásai miatt most egyiknél sem sikerült hozni az eddigi magas színvonalat, de azért a lényeget visszaadják. ;))
IN A LOVE WITH BERLIN!!!!
Pár profibb, kevésbé füstös kép:
- Lautundspitz.de