Dr. Motte-nak köszönhető mindenidők legeslegjobb electronikus fesztiválja, a LOVEPARADE, ami anno egy sima szülinapi bulival egybekötött love-peace demonstrációnak indult Berlin utcáin 1989-ben összvissz kb. 150 emberrel, hogy aztán pár évre rá Woodstock nyomdokaiba lépve egy újabb meghatározó, mérföldkő jellegű és nem mellékesen több százezer fős állandó tábort hozó zenei tömegrendezvénnyé váljon. Ha nem lett volna Loveparade, talán már én sem buliznék ilyen "öregen", 1999-ben az első külföldi partymon akkora érzelmi dózist kaptam ettől a zenei irányzattól, mind muzikálisan, mind „vizuálisan”, hogy a szerelem azóta is örök. Sajnos Berlin közben kikerült a képből, és a parádé egyre inkább az üzleti alapok került, de a Loveparade az Loveparade, ez a partytörténelem legnagyobb volumenú fesztiválja a mai napig, még ha 1-2 évben nem is sikerül mindig összehozni…

Szóval Motte. 2003-ban a Budapest Parádén már sikerült vele emberi közelségbe kerülni, akkor olyan rondán összefirkálta a Love Rules-os polómat az aláírásával és egy smiley-val, hogy azóta sem vettem fel, pedig imádtam azt a T-shirtöt. :)) Mint dj régebben sose voltam tőle elájulva, tényleg csak leginkább szervezőként tekintettem rá, viszont 2008-ban Nature One-on minden megváltozott. Ha Laci nem cipel el a Classic Terminal-hoz, akkor valószínűleg a fesztivál legnagyobb élményéről maradok le, olyan szettet produkált a szemüveges német, hogy még másnap is a fejem fogtam a hitetlenkedéstől. A régi zenék sem voltak piskóták, de amilyen show-t csinált a pultban, arra nincsen más szó: ŐRÜLET!!!! Dobálta a djk-nek fentartott hűtőből a piákat, ugrált, mint egy bolondgomba és az a régi rave tánc, háát, beszarás volt valóban az egész. Ezek után mikor kiderült, hogy novemberben hazánkba látogat, egy percig sem kellett gondolkodnunk, hogy ott leszünk, pláne mikor megtudtuk, hogy ide is klasszik szettel jön. Hohóóóóó! :))))

A helyszínt a mostanság igencsak felkapott Merlin adta, ez a placc eddig nálam kimaradt, azonban az előzetesen megjósolt hibákon kívül (nagy meleg, kicsi WC) csak pozitívan tudok nyilatkozni róla, az atmoszféra és az idejáró underground törzsközönség korrekt benyomást keltett, nem is beszélve a gyengébbik nem túltengéséről, ennyi nőt techno-buliban összesen egy év alatt szoktam látni. :)) 11-re értünk le, még meglehetősen kevesen lézengtek, úgyhogy inkább csak alapoztunk és nézelődtük a projektorra kivetített itallapot, ahol az árak átlagos-drága színvonalon mozogtak. :) Éjfél előtt már beindult a zene és rögtön olyan örökzöldekkel, mint pl: a "BBE – 7 Days and 1 Week”. :)) Sok idő nem volt élvezkedni, mert jött az intés a szervezőktől, hogy mehetünk interjút csinálni. Igen, interjút! :))) Davydnak hála sikerült nekem is beosonnom a „sajtótájékoztatóra”, mint fotós. :))) A Partyarcok.hu, a Független Hírügynökség és „mi”, azaz a Words Of Music blog képviseltük a médiát. Buli előtt a Morrisonsban alapoztunk (bazz, ez a hely is megérne egy külön postot az biztos) és persze jöttek a hülyébbnél hülyébb ötletek, hogy miket kérdezhetnénk még Mottétól. Mi ilyen fontos kérdésekre gondoltunk Lacival: „Mi Srí-Lanka fővárosa?”, „Ott voltam ’99-ben Berlinben a tömegben, ugye emlékszik rám?”, „Nem találtak véletlenül egy kamerát a 2003-as LP után?”, meg hasonló jóságok. :)))))

(photo by Soundhead.hu)

Utolsó kérdezőkként voltunk sorosak, úgyhogy addig megpróbáltuk kicsit feloldani izgalmunkat a Backstage-en és legalább jól elbeszélgettünk egy nagyon kedves, nagyon aranyos női techno dj csajszival, Nora Naughty-val. Sajnos még nem hallottam őt zenélni, viszont ezután tuti jobban kíváncsi leszek rá, igazán szimpatikusan beszélt a zenélésről és a műfajról, tényleg jó volt vele dumálni és megismerni - ha csak kicsit is - a dj pult másik oldalát. 2 körül aztán eljött a mi időnk, 3-an léptünk be nem kicsi izgulás közepette Motte öltözőjébe. Idegességünkben még bemutatkozni is elfelejtettünk, ő kérdezett rá mi a nevünk. :)) Az interjú a kezdeti akadozottság után aztán csak beindult, Davyd rendesen felkészült kérdésekből, politikán, jövőn és zenén át sok mindent érintett, a teljes beszélgetés a blogján lesz majd olvasható.

Engem legjobban a Loveparade téma érdekelt, és az hogy van-e esély egy valamikori berlini bulira megint. A „dottore” erre sajnos nem sok sanszot lát, a városvezetés nem igazán érzi a szívügyének az elektronikus zenei partyk non-plus ultráját és a mostani LP-licensz tulajdonosainak is csak a pénz a legfontosabb... :((( Több, mint fél órát lehettünk bent és csak úgy ömlött belőle a szó és a kevés panaszkodás mellett inkább a viccelődés + pozitív szemlélet, szeretnék én is ilyen lenni 50 éves koromra. :)) Óriási élmény volt ilyen közel kerülni az „alapítóhoz”, egy rettentően rokonszenves, örök fiatal és rendkívül értelmes embert ismerhettünk meg személyében, ha ekkor véget ért volna az este már bőven megérte volna elmenni. A végén búcsúzóul még azért csináltunk egy közös fotót, majd megdicsértem a Nature One-os szettjét és hasonló finomságot kértem tőle most is. :)

Az interjú után nem sokkal már szólították is a pultba, ahol a Bernath/y & Son magyar apa-fia párost váltotta. A közönség közben kb. 200 fősre „duzzadt”, ez még mindig nagyon kevés egy ekkora névhez, de legalább jól el lehetett férni és a Merlinre jellemző szauna sem volt vészes. Motte szettje ütős volt, mint minden eddigi klasszik fellépése, azonban eléggé hiányoltam a „Sunshine”-t és legfőképpen az általam legjobban várt "Blaze - My Beat ... can you dance to my beat"-et, aminek kihagyása miatt bizony nagy-nagy fekete pont neki. Most nem volt akkora bohóc a német, mint szokott, lehet túl lefárasztottuk az interjúkkal, de néha hozta azért a formáját és kitűnt kicsit „elborult” személyisége. :) Hiányzott már egy jó kis techno, itt pedig aztán megkaptuk a magunkét, ráadásul minőségi német kalapálást a legszebb időkből. A sötét helyszín, a füst, a jellegzetes zenei alapok és trackek valamint a villódzó fények előhozták a régmúlt idők emlékekeit és hangulatát, hogy aztán 2 óra múlva Budai emelje végleg Isteni magaslatokba az estét.

Motte sem volt semmi, viszont Budai amit csinált az teljes K.O., végig a 90-es évek techno/house/acid gyöngyszemei abból a korszakból, amikor még mindent „teknónak” hívtunk és a trance-et a Jam&Spoon „jelentette”. :)) Ó istenem, azok a régi Dark Side-os, SOTE Klub-os, Rave Olimpiás időszakok, de szépek is voltak, és most döbbentem rá igazán, hogy a régi Patex-es, Complex-es Hájperek is mennyire hiányoznak, ezeknek a mai Symás szaroknak az égvilágon semmi közük nincs már az akkori partyfeelinghez...

A közönség hálistennek főleg az én generációból állt, jól látszott rajtuk is az az öröm, amit egy-egy régi klasszikus felcsendülése okozott, sajnálom nagyon, hogy a Soundhead születésnap pont ezzel volt egyidőben, ezt az ottani arcok is nagyon élvezték volna az egész biztos.. Budainak 10/10 jár meg vagy 300 pacsi, csak úgy repkedtek a himnuszok: „Emmanuel Top – Acid Phase”, „C'hantal - The Realm”, „Green Velvet – Flash”, „A.W.E.X. - Our Future”, „Jeff Mills – The Bells”, „Josh Wink - Higher State Of Consciousness”, „Chemical Brother - Hey Boy, Hey Girl”, „Quench – Dreams”, „Age of love - Age of Love”, azt hiszem ez a lista valóban NO COMMENT kategória! Nem is kétséges, hogy az év legjobb élőben hallott szettje (holtversenyben a Bónusz Parádés Ferry szettel) és az év legeslegjobb klubbulija nálam, aki ott volt a 90-es években a kezdetektől és ezt kihagyta az tényleg nagyon-nagyon bánhatja!!

Budait végül fél 6-kor úgy kellett leráncigálni a pultból, már feloltották a lámpákat, lehalkították a zenét, de ő cseppet sem zavartatva úgy játszott tovább mintha sose akarná abbahagyni, tisztára átvette Motte kissé örült stílusjegyeit. :) A végén kicsit aggódtunk, nehogy megverjék az addigra már eléggé türelmetlen és ideges biztonságiak, de megúszta és mi is. :)) Óriási köszönet ezért az estéért mindenkinek (Davydnak leginkább), a Motte interjú és a Budai szett 2009 legszebb élményei közé fog tartozni, a klasszik partyk pedig még mindig a zenei élet egyik legnagyszerűbb dolgai! :)

Buliképek:
- Soundhead.hu