Az indulás szokás szerint csúszott, csak du. 3-ra sikerült a leérkezés pénteken Zamárdiba. Első jó pont, hogy a kemping egyből a fesztivál mellett foglalt helyet, a sátraktól 5 perc alatt oda lehetett érni bármelyik stage-hez, nem kellett km-eket gyalogolni, mint mondjuk a Szigeten. A helyszín meg az összes hazai fesztiválét simán kenterbe veri, elég legyen erre 1 okot megemlíteni: BALATON. :))) Végig rögtön a vízpart mellett a színpadok, fürdési lehetőséggel, nyugágyakkal, homokkal, folyamatosan bömbölő elektronikus zenével és persze a felülmúlhatatlan "magyar tengeres" panorámával. Ez még a bécsi Donauinselfest Ibiza feelingjét is magasan überelte. Az időjárást szerencsére nagyon kifogtuk, napsütéses forróság egész hétvégén, bizony így a fetrengéssel és punnyadással telt "másnapok" is egész elviselhetőek a Balaton mellett.

Sátorverés után első útunk egyből a Nagyszínpadhoz vezetett, ahol 4-kor kezdődött a Belga együttes fellépése. Ekkor még nem gyűlt össze nagy tömeg, valószínűleg a nagy meleg miatt, pedig tényleg jól nyomták a srácok. Csíptem őket mindig is, de ezekután biztos kinézek még valamelyik koncertjükre. Utánuk gyors kajálás és piálás, mondjuk az árak sajnos talán kicsivel a középkategória felettiek voltak: 4dl csapolt sör 400Ft, redbull 600Ft, whisky 600Ft, egytálétel 1200Ft. Kajcsi után körbejártuk a helyet, találtunk ám igazán remek dolgokat: bodywash (óriási habrengetegben lehetett hülyéskedni), tejbár, biciklikölcsönző,  bunge jumping+katapult, chill-out terasz, vágykikötő, stb, stb. Mindegyik színpad szabadtéri, egyedül 1 aréna kapott sátrat. Az összes stage kitett magáért, valóban lenyűgöző kinézetű bulihelyeket sikerült összehozniuk a szervezőknek. Az este megnéztük a naplementét, ami eddig valahogy fel sem tünt, hogy tud ennyire gyönyörű is lenni. Varázslatos ahogy lemegy a nap a Tihanyi dombok mögé, hogy aztán narancsba borítsa az egész eget. Whaóóóó! Kis romantikánk után vissza a színpadokhoz, ahol Patrice nyomta éppen a reggae-t hatalmas örömet és tombolást okozva az ottlévőknek. Mi a VIP-ből figyeltük, kifejezett tetszett nekem is a francia előadása, bár ez tényleg abszolút nem az én zeném. Anima Sound System-ről sajnos a kocsival és a piákkal való tökölés miatt jól lemaradtam, de utólag nem is baj, mert amit hallottam a végéből az borzalmas volt. Mióta Juci elment és jött ez a feka csákó helyette, hát már abszolút nem jön be amit csinálnak. :( Az őket este 11-kor követő Basement Jaxx viszont még mindig a régi. Szigetre járós éveim alatt talán ez az együttes adta az eddigi egyik legnagyobb koncertélményem, hát itt sem hagytak cserben. Bár az Óbudai-szigeten mintha nagyobb show csináltak volna anno, de le a kalappal mostani teljesítményük előtt is. Duci fekacsajok a vékony bombázóval + pazar élő színpadi show-val, hááát néha nagyon úgy látszott, hogy ezek bizony nem teljesen komplettek (jó értelemben természetesen). :)) Nagyszerű koncert volt, köszönjük!!

Utánuk áthúztunk a Stage Fever Aréna kb. 3000 fős sátrába, hogy végre hosszú évek után ismét élőben hallhassam Ferry Corsten-t. Előtte még Roger Sanchez nyomta a seggrázós house-t, hát nem igazán tetszett amit játszott, de hála égnek fél 3-kor elhúzott és kezdetét vehette az est legvártabb része. Ferry kicsit mintha átvette volna az elején Sanchez monoton, uncsi, darálós stílusát, bizony kellett egy jó 20 perc mire olyan számokat kezdett játszani amiket vártunk tőle. Utána viszont beindult a boldogság, jobbnál jobb zenéket tolt az arcunkba. Főleg a L.E.F. és a Passport to USA albumokról szóltak a nóták, volt természetesen "Beautiful", "Junk", "L.E.F." és a "Fire" is. Viszont a biztosítékot nálam a "Breakfast - The Sunlight " vágta ki, hát ez eszméletlen nagyot ütött, az egyik kedvencem mostanában, úgyhogy kiugráltam magam rajta rendesen. :)) Szerencsére nagy tömeg nem lett, el lehetett férni rendesen, de azért látszott a népen, hogy nem mindenki van tisztában vele ki is ez a csákó. :) Mi tudjuk, Ő az egyik legnagyobb! :) 2 órát játszott csak sajna, de Shane54 gondoskodott róla ne maradjunk trance nélkül, remek szettel zárta az estét. Sajna a laptopja néha nem bírta a terhelést, de a jól sikerült szám választásai azért kárpótoltak minket bőséggel. Reggel fél 6-kor aztán végetért a benti buli, pedig a redbullok ekkor kezdtek igazán hatni, bírtuk volna még. :) Lenéztünk egy kicsit hülyéskedni a partra, sajna kaját viszont szinte sehol nem találtunk, úgyhogy 7 körül inkább visszakullogtunk a sátrakhoz, hogy maradjon erő másnapra is. :)) 

Hát nem sikerült sokat aludni, 10-kor már kilökött minket az  "ágy", vagyis a sátor. :) Sajna a banda fele nem maradt még 1 napot, így mivel nekik el kellett hagyniuk a fesztivál területét a szabadstrandon történő ejtőzéssel töltöttük az időt a vonatuk indulásáig. Dögmeleg egész nap, a pihenés sem nagyon ment, de a redbull-ok megint meghozták később a hatásukat, délutánra megújult erővel vágtunk neki a fesztivál harmadik napjának. A Balatonsound másik általunk legjobban várt fellépője Jose Padilla volt, aki igazi Ibiziai hangulatot hozott volna, naplemente és chill-out a vízpart mellett, de sajnos betegsége miatt le kellett mondania a részvételt. :((( Helyette az osztrák Dorfmeister ugrott be egy röpke órás vendégszereplésre. Hát ha nem is igazán chill-outos szettet játszott, inkább lájtos progit, de nagyon bejött amit csinált. Szereztünk nyugágyat, leültünk közvetlenül a Balcsi mellé és élveztük a muzsikákat. Azt hiszem ilyenek után amit akkor éreztünk szokták az emberek azt mondani, hogy: AZ ÉLET SZÉP! :) A naplemente így nyugágyban és zenét hallgatva még nagyobbat ütött, mint tegnap, ez az ott töltött 2 óra az év egyik legcsodálatosabb 2 órája volt, ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövőre itt leszünk végig! :) Jose Padilla ugyan elmaradt, de a beugró vendégszereplők kitettek magukért, pörögtünk is rendesen valakire (nevét sajna nem tudom) Dorfmeister után a T-mobile-LG teraszon, így napsütésben tiszta Szigetes Cinetrip-permetparty-s feelinge volt az egésznek.

Kajálás, fürdés, pepecselés, piálás, nézelődés és aztán már hipp-hopp eltelt az idő, várt is ránk a következő nagyobb koncert 11-kor. A Kruder & Dormeister duóról sokat eddig nem hallottam, kicsit eltérő zenei stílus az enyémtől, de aki ismerte sem volt elájulva tőlük. Mivel nagy névnek számítottak, gondoltam csak meg kéne nézni azért őket. Végül ezek az osztrákok megcsinálták a tutit! Az első fél óra dögunalom, majd elaludtam fent a VIP-ben, de a többiek berángattak a közönség közepére és innen már nem bírtam szabadulni, rabulejtettek kegyetlenül. Váltottak kicsit gyorsabb ütemekre és hihetetlen nagyot kezdtek játszani, volt minden: progi, minimal, break. Egy MC és 6 igen dekoratív lányka gondoskodott a színpadi show-ról, semmi panasz nem lehetett rájuk. :)  Ez az MC Sugar B. egyébként hihetetlen arc, beöltözött turbános töröknek, nyomta végig a szövegeket és közben kicsit furán, de igen közönségszórakoztatóan táncikált. 1,5 órás fellépésre számítottam, úgyhogy mikor 2 óra után sem hagyták abba, egy kicsit elmentünk frissítőért és távolabbról leülve néztük őket. Aztán mikor 2,5 óra zenélés után sem unták meg, inkább visszahúztunk zúzni a végéig. :) Bizony fél 3-ig nyomták, azaz összesen több, mint 3,5 órát játszottak!! :))) Nagyszerű élmény volt (főleg a "Josh Wink - Higher State of Consciousness"), mert bár zeneileg hallottam már jobbat is, de így szabadtéren rohadt nagyot ütött az egész. Ilyet eddig sehol sem hallhattunk sajna, Szigeten ugye elve ilyen zene nincs is a Nagyszínpadnál, hajnalig meg pláne nem tart ott semmi. A hangerőre nem lehetett panasz az egész fesztivál ideje alatt sehol, nyomták rendesen a volumen-t, szerencsére itt a polgármester nagy támogatója a rendezvénynek, nem pedig keresztbe akar rakni mindenhol ahol tud (lásd: pl Sziget). Dorfmaister-ék miatt lemaradtam Junkie XL-ről, de abszolút nem bánom, ilyen jól biztos nem éreztem volna magam, mint az osztrákok produkciója alatt. ;)

Hernan Cattaneo-ra azért csak benéztünk az Aréna sátorba, de mint az várható volt egy ilyen progresszív guru érkezésekor, megjöttek magyarhon leggázabb emberei is. Bizony ennyi szar embert egy kupacban még talán nem is láttam. :)) Köszönöm Istenem, hogy nem szeretik a trance-et!! :) Szerencsére a fesztiválon azért kisebbségben voltak és így ezen sátran kívül nem lehetett érezni ottlétüket. Az argentin egyébként valóban kurva jó szettet nyomott, de a tömeg és az emberek miatt jobbnak láttam fél óra múlva távozni a "drog, zombi és grizzlybarlangból".  ;)) Telefonom lemerült, mindenkit elhagytam, végül egyedül nézelődtem körbe, de jól elvoltam, nagyon tetszett amit láttam. Mindenhol "énzeném" szólt (Ó bárcsak Szigeten is így lenne), rengeteg ember, igazi fesztivál hangulat, boldogság. :) Másnap még egy kis pancsikálás Balatonvilágoson, aztán sajna húzás haza, el is telt a hétvége. :(((