Breki.net - (beszámoló) S.U.N. VAGY O.Z.O.R.A.? S.U.N. ÉS O.Z.O.R.A.!!!!

Év elején a főcím első fele okozott többeknél nagy dilemmát goás körökben, az utóbbi viszont valószínűleg minden résztvevőben egyértelműsődött augusztusban, hogy jövőre már kérdésként fel sem merülhessen, igen: S.U.N. ÉS O.Z.O.R.A.!!!! Két éve sokan (köztük én is) szinte katasztrófaként élték meg, hogy az addigi szervező csapatot lecserélték Ozorán, de azóta töredelmesen be kell látni, hogy ezzel talán a leglegeslegjobb dolog történt a hazai pszichedelikus szcénával. Életre kelt általuk a SUN, így idéntől már két varázslatos fesztiválunk is van, olyanok amiknek a Világ valóban a csodájára járhat. És nem, egyik sem a Sziget az! ;)

SUN és Ozora. Sok mindenben különbözőek, de sok mindenben mégis hasonlóak. Nem tudnám eldönteni melyik volt jobb, mindegyik adott néhány olyan pluszt, ami a másik fölé emelte, én inkább úgy értékelném, hogy a kettő így együtt vált egy olyan csodálatos egésszé, mely valóban semmivel sem összehasonlítható. Míg SUN-ra inkább a családiasabb, nyugodtabb, közvetlenebb jelzők az érvényesek, addig az idei Ozorára főleg a felszabadultabbat, az extravagánsabbat és az örültebbet mondanám. Ez fakadhatott mondjuk akár a zenei stílusok különbözőségétől is, Csobánkapusztán a progisabb, trancesebb zenék voltak túlnyomórészt, Dádpusztán viszont a pörgősebb, ugrálósabb psy vonal dominált nappal. Mert ugye CSAK A NAPPAL a lényeg!! :)

SUN vagy Ozora? A dilemma minket is elért, de mivel Ozora talán kicsit már túlnépesedett és a nem kívánt figyelem is egyre jobban ráirányult mostanában, no meg a régi szervezőkben való bizalom és hit miatt is, végül a családiasabbnak tünő csobánkapusztai SUN-ra esett választásunk. A lineup még az én laikus goa ismereteimnek is sokatmondóan pazar lett, mondjuk ahol Liquid Soul fellép az a buli már eleve nyert helyzetben van. :) A helyszínről semmit sem tudtunk előzőleg pár fotón kívül, de végül ebben sem kellett csalódnunk, kiterjedését tekintve pedig nagyobb, mint Ozora… Az mondjuk kicsit gáz volt, hogy a bejártattól a fesztivál területére még 5km-en keresztül murvás, rossz minőségű úton kellett elzötykölődni, ami a jó időben ugyan viszonylag jól járható volt, de egy esős hét után elképzelni sem merem milyen állapotba kerülne… A kempinges részeket kicsit bonyolultabban oldották meg, nem mindenhova mehettél kocsival, így a táborhelyünk végül egy a területet oldalról behatároló domb lett. Sajnos árnyékban jócskán hiányosnak bizonyult, azonban nem volt agyon zsúfolt és túl sokat sem kellett gyalogolni a fő pontokhoz (zuhany, Main-stage). A dombok jellegzetessége miatt viszont az akusztika durván bejátszott, minek hatásaképpen a Main Stage-et olyan hangerővel hallottuk a sátorban este alváskor, mintha 10 méterre tőle vertük volna fel… Az első éjszaka ezzel még gondjaink voltak, hálistennek másnapra már átállt rá valahogy a szervezetünk, ráadásul így képben is maradtunk mindig, hogy ki milyen szettet játszik vagy éppen mikor megy jó zene. :) Márpedig a zenével aztán egyáltalán nem volt gond, nálam Atmos, Eat-static, Raja Ram (igeeen volt ismét "Age Of love"), Art of Trance/Union Jack és Animato vitte a pálmát. Kicsit kár érte, hogy az esti programok túl korán kezdődtek, így sok idő sosem maradt a napközbeni ugrálások után a regenerálódásra vagy éppen egy jó, nyugodt kajálásra, az 5ik napra ezek hiányát bizony erőssen meg is éreztük már. :)

A késő esték nálam továbbra is felejtősek, ahogy gyorsulnak a BPM-ek én egyre többször kezdek a domb felé tekintgetni, szerintem max éjfélre már mindig a sátorban ringattak álomba a Nagyszínpad lüktető ütemei, hogy inkább rákészítsenek a sokkal jobb zenéket és hangulatokat árasztó reggelekre. :) A hang az első nap kivételével fület gyönyörködtetően tisztán szólt, a Main stage díszítése varázslatos és színpompás lett, a piás-pultok nagy örömre közel hozzá, ráadásul árnyékos helyeket jócskán biztosító ponyvás leülős résszel. Mert árnyék az kellett, hiszen az 5 nap alatt a a fesztivál nevét nem meghazudtolandóan végig a N.A.P. és a kánikulai forróság volt az állandó társunk. Szerencsére önkéntes vízipisztolyosok folyamatosan mászkáltak a tömegben és hűsítették az embereket, de lajtos kocsi is berobogott néha a tánctérre biztosítva a kiszáradás és hőguta megelőzését. Az önzetlenség és barátiasság amúgy végig jellemezte a SUN-t, ilyenkor nekem is kell kis idő míg átvedlek ebbe az állapotba az egész évi mogorvizmusomból, de a mai napig elképedek, hogy ezeken a fesztiválokon valóban mennyire más az emberek hozzáállása mindenhez: nincs durvaság, agresszió, tolakodás, türelmetlenség, idegeskedés, csak a bulizás és a szabadság 1 héten keresztül kb. 8000 ismeretlen vagy épp ismerős partytársaddal együtt. Ember, zene és természet totális harmóniában egymással, ez a rövid időszak valóban mindig felér egy szanatóriumi ellátással, bizony ha tehetném orvosilag iratnám fel vényre mindenkinek! ;)

Tetszettek a további stage-ek is ahol más és más program váltogatta egymást, hogy ne csak a pszichedelika kapjon szerepet, de volt mozi és kiállítás is, szóval igazi multi-kulturális kis fesztet kaptunk. A tóért szintén külön piros pont, még ha bizonyos szögből inkább mocsárnak nézett ki leginkább ;), és fürödni sem lehetett benne, de mégis egyedi hangulatot adott a hely atmoszférájához. A sör 600ft, az üditő 450Ft, a víz 300Ft, a kaják (pizza, magyaros ételek, quesadilla) 1500Ft környékén. Sajnos a meleg miatt folyamatosan kellett inni, ezért a sor is jelentősen megnőtt a nappali, forró órákban, néha bizony majd fél órába is telt míg piához jutott az ember… A zuhanyzók számát is kicsit mintha alábecsülték volna a szervezők, sor itt is mindig jelentkezett, azonban ezek csupán kis, apró kellemetlenségek, valószínűleg csak az új fesztiválok kezdő hibáinak tekinthetőek be. Ez az "új fesztivál" feeling egyébként tök érdekes képet mutatott, mert az első 1-2 napban érezhetően mindenki kereste a helyét, kicsit mintha még hiányzott volna valami, de szombatra ill. vasárnapra már teljesen "beérett" minden, valahogy összeállt az egész és végre ismét ugyanazt éreztem, mint Ozorán: szabadtér, napsütés, dübörgő zene, tánc és egy ilyen közösség, na ez mindent visz! Csalódásként egyedül Liquid Soul szettje szolgált, akit úgy vártam, mint a Messiást, és akire úgy készültem, hogy na most aztán szétszedem az összes dekorációt a megőrüléstől ha egy az egyben leadja az azóta rongyosra hallgatott idei nyári promomix-ét, de sajnos a katarzis és az eufória elmaradt, máig érthetetlen okból a legjobban várt és legjobban ideillő slágerek valahogy kimaradtak a repertoárból… Legnagyobb csalódás EVÖR… Atmos viszont szerencsére kárpótolt, tökéletes trance-es zárást kaptunk, vasárnap este 8-kor még simán azt éreztem, ha reggelig nem hagyja abba akkor sem mozdulok egy tapodtat sem a tánctérről… :)

Hatalmas pacsi és gratula a szervezőknek, hogy a semmi közepére ismét kiépítettek egy mesebeli Tündérvárost, ebbe a projektbe (szintén) nagyon beletaláltak, reméljük tartani fogják jövőre is az ígéretet, hogy a SUN megmarad családiasabb jellegűnek, ez az 5 nap mindenesetre az egész évet megalapozta. KÖSZÖNJÜK!! A hazaút alatt aztán végleg eldöntöttem, hogy a korábbi tervekkel ellentétben ezek után idén Ozorát sem hagyom ki!! Vele kapcsolatban mindig az az egyik egyik lefájóbb, amikor vége van és szembesülsz vele, hogy még 1 évet kell várnod arra, hogy megint valami hasonlót átélj... És pont ezért volt kétszeres a mosoly az arcunkon SUN után, mert tudtuk hogy pár nap múlva az egész varázslat újra meg fog ismétlődni…

Sajnos a késői betervezés és a szabadságolások miatt csak hétvégére tudtam lemenni, de így is szó nélkül és örömmel fizettem ki a 100 eurós belépőt a bejáratnál. Szombat reggel 9kor már a "Welcome to Paradise" feliratot csodáltam és fél 10-kor már a táncparketten roptam az emberekkel. Miközben próbáltam felfogni, hogy végre ismét itt vagyok, egy erőteljes, de ismerős érzés kerített hatalmába: HAZAÉRTEM!! Máig fájó pont, amiért a tavalyi személyes okokból kimaradt, azonban valahogy mégis, mintha a múlt héten jártam volna itt utoljára. Hiába, azért ez mégiscsak már a 6ik Ozorám... :) Meglepetésemre nagyon kevesen táncoltak bent, ennyire szellősnek jó pár éve nem láttam már a Main Stage-et (sőt, lehet hogy még sosem), de aztán ahogy az időjárás melegedett a tömeg is előmászott a sátrakból. Egyébként a tavalyi razziák és az idei hisztériák amik körüllengték a fesztivált láthatóan jót tettek neki, a létszám abszolút elviselhető volt (kb 15.000-en lehettek), az oda nem illő arcok a rendőrpara miatt eltűntek, és valahogy mintha a már sokak szerint elveszettnek hitt 2007-2009-es feeling is kicsit visszatért volna. Talán mindent elmond, hogy reggel fél 10-kor bementem a tánctérre... és este 11-kor kijöttem... :))) Persze kisebb kaja ill. pia szünetekkel, de amúgy szinte el sem hagytam a völgyet, hiába, be kellett pótolni az elveszett napokat. :)

Legnagyobb örömömre szombaton nem volt szünet a nappali és az esti "műsorok" között, folyamatosan dübörgött végig a zene. Este 7kor egy Cosmis élő gitáros szett volt a nap csúcspontja, aki olyan hihetetlen jó rockos elemekkel tűzdelt zúzást produkált kiegészülve Ajja-val és az őrült Mr. Pink-kel, hogy még én is végigcsápoltam, mint egy hülyegyerek, pedig kevés zenei stílus áll tőlem távolabb. :) Közben elfogyott a Jégeres üvegem 2/3-a, ezért a következő fellépők kissé keményebb, killert bevezető zenéit is könnyebben adaptálta a szervezetem az immár éjszakai üzemmódba váltódott tánctéren. :) A sötétedéssel együtt a jó értelemben vett őrültség is jobban előjött mindenkiből, az egyik legbizarabb jelenet az volt, mikor valaki teljes panda jelmezbe öltözve stage-divingolva utazott a tömeg felett, nem kis meglepetést okozva sokunknak. :) "Most ez hogy???" :))

A Main Stage gyönyörűen festett éjszaka, szerencsére a túlságosan vurstlis ill. Star Trek-es hangulatot árasztó villódzásokból és UFÓ-s csicsázásokból idén visszavettek, nem volt túl sok és túl kevés sem a megvilágítása, ráadásul az új elemekként szereplő nádkunyhókra folyamatosan vetítettek különböző effekteket/filmeket, ezzel is gazdagítva a pazar visualt. A tábortűz azért kicsit hiányzott, ezt miután egy barom az első napon beleugrott, inkább nem erőltették a szervezők a továbbiakban és teljesen eltávolították... Opsz... :( A buli rendületlenül pörgött 1000 fokon, viszont a killer zene agyatlan ütemei már a Jégerek ellenére sem bejövősek számomra, így egy kis esti körbenézelődős kitérő után éjfél körül inkább a sátor felé vettem az irányt. Kivételesen nem a törzshelyünkön vertünk tanyát, hanem nem messze a Pumpui-tól, ami remek választásnak bizonyult viszonylagos csendessége (SUN-hoz képest legalábbis) és központi fekvése miatt, egyedül az alvókánk dölésszögével és pozicíójával akadtak gondok, mivel a domb kissé meredek tulajdonságaképpen állandóan a sátor aljában találtam magam hajnalra/reggelre… :)

Jó érzés volt másnap, hogy csupán 2 perc séta a zuhany és az ég világon senki sem vár rá, de a jéghideg vízet sajnos továbbra is nehezen viseli a testem. :) Gyors reggelizés, majd mindent ott folytattunk ahol tegnap: irány a völgy és az újabb taposás. :) Igazából sok nevet nem ismertem a fellépőkből, de zeneileg teljesen rendben voltak, talán ha 1-2 dj szettje nem tetszett csak a hétvége alatt. Az utolsó napra láthatóan mindenki előszedte az utolsó tartalékokat mindenből ;), ezért kissé "megőrültek" az emberek, amihez a zene és csodálatos kánikulai nyár is rásegített azért. Ozorával kapcsolatban elfogult vagyok (és mindig az is leszek) és tényleg nem akarom megint SUN-nal összehasonlítgatni, de itt valahogy jóval több mosolyt, több extravagánsabb arcot, több meztelen cicit és sokkal-sokkal több gyönyörű lányt lehetett látni. :)) Ennyi ölelést az egész évben nem kaptam, mint itt az tuti. :)

A System7 férfi-nő duó a fesztivál legjobb szettjét hozta, de Tristan szintén magasra tette a lécet. SUN-on hiányoltam a végén az össznépi megőrülést, mert bár Atmos szenzációsat játszott, azonban azért egy utolsó, igazi zúzás is jó lett volna kicsit. Na, ezt viszont Ozorán megkaptuk, este 8 körül a naplementéből szürkületbe váltáskor tényleg olyan felszabadult elborulás volt, ami rendesen bepótolta a hiányt. Az ahogy a fesztivál zárásához közeledve a lemenő nap hátulról bevilágítja a Main Stage-et még mindig hátborzongatóan különleges érzés és csodás látvány a táncparketten, ahogy azzal sem lehet betelni ennyi év után sem, mikor az ember a Fő útról először fordul be a völgybe és szinte sokkolóként megcsapja a mellkasát a zene basszusa. Na, ilyet tényleg csak Ozora tud adni… Kissé intenzívre sikerült nálam ez a pár nap taposás szempontjából, ezért például az új szervező csapat által fejlesztett újdonságokat (kurva jó lett mindegyik) csak futólag sikerült megnézni, de az már most tuti, hogy jövőre több nézelődő, pihenő, elmélkedő ill kulturális nap lesz beiktatva mind SUN-on, mind Ozorán. Mert ugye most már nem kérdés: SUN ÉS OZORA!!! ;)

Végezetül ne feledkezzünk el a műfaj legnagyobb új rajongóiról sem, azaz az imádnivaló, csodálatos Magyar Rendőrségünkről, akiknek sikerült a 2 fesztivál alatt összesen kb 200 embert előállítaniuk… A 25.000-ből… Úgy, hogy folyamatosan baszogattak mindenkit mindkét fesztivál előtt és után is, hiszen szerintük minden goás mocskos drogos… Gratulálok fiúk, az év (mellé)fogása a tietek! A.C.A.B.!!!

Fotók hamarosan a BULIKÉPEK-nél, videók pedig már a YOUTUBE CHANNEL-emen!
LEGYEN MÁR JÖVŐRE!!!!! ;)