Idén év elején robbantak be a mainstreambe a „Better Than Love” dalukkal a Manchester-i fiúk, az első albumuk pedig „Hapiness” címmel éppen a hetekben jelent meg. A trance mellett a 80-as évek a nagy-nagy szerelmem, úgyhogy különösképpen értékelem amiért a Hurts ez utóbbi stílust és a hozzátartozó szintipop feelinget adja vissza, 21-ik századi köntösbe burkolva. Állításuk szerint a legnagyobb hatással Prince és a Depeche Mode munkássága volt rájuk, de én mégis inkább a Spandau Ballet, a Savage Garden, a Coldplay vagy az Oasis stílusjegyeit érzem felfedezni hangzásvilágukban, külsőségekben pedig egy-egy az egyben a Bros-os Matt Goss-t a frontembernél. :)) Az album a mindössze 45 perces hosszával bár kicsit rövidkének mondható, azonban a számok hozzák az állandó színvonalat, a vokál kimagasló, akárcsak a zenei kíséret és a hangszerelés. Nálam az év legjobb kiadványa pop/rock kategóriában, remélhetőleg a közel jövőben Budapesten is megcsodálhatjuk a duó produkcióját, mondjuk a Szigeten. ;))

Az eredeti „Wonderful Life” egyértelműen a „Happiness” legjobbja, a fenti Kylie Minogue-os verziójára a Hurts-ös fiúk meg csak ennyit írtak a Facebook oldalukon: „Speechless...”. És valóban, Kylie ismét bizonyította Istennői mivoltát, nálam simán oda-vissza veri az idén megjelent „Aphrodite” albumának bármelyik dalát, ennek a live performansznak minden mozzanatából, taktusából csak úgy sugárzik a profizmus, a hihetetlen jól eltalált zenekari kooperációról nem is beszélve. A dal a korábbi Hurt-ös „Confide in Me” feldolgozásra volt válasz, ami szintén olyan mennyei csemegére sikerült, hogy a duó 1 hét ismertség után tényleg igazi új kedvenccé nőtte ki magát, végre megint itt egy együttes, mely Isteni pozícióba kerülhetett nálam. :))