A Trance Classicon jó volt látni ismét a régi trance csapatot a tánctéren és a pultban egyaránt, a régi himnuszok felcsendülése pedig nem kevés régi szép emlékeket idézett elő mindenkinél, zenei és közönségi vonalon kifogástalan estét kaptunk. No, a múltheti Budai szülinapnak még ezt is sikerült felülmúlnia, komolyan mondom, ha mindig ilyen bulik lennének itthon, nem is kéne külföldre mozgolódnunk. Az új helyszínen kialakított Cha-cha-cha kimondottan szimpatikus benyomást keltett az ugyan kissé félkésznek tünő, végleges arcát még valószínűleg nem elnyerő kinézetével, a tetszetős panorámás oldalsó üvegfal és a retró bútorok érdekes kombinációt adnak így elsőre, a másik üvegfal és a mellette fekvő hajléktalanok meg pláne... ;)) Indításnak azért nem rossz, egy kis pénzbeinjektálás a placcba és újabb klubfellegvár lehet belőle simán.

11-re már beindult a buli és később meg is telt a hely rendesen, azonban mindenféle tömegnyomor nélkül, ideális állapot alakult ki a „küzdőtéren” végig. A WC-n kevésbé, ez hamar feladta a szolgálatot, egy idő után meg is untam a sorbanállásokat és a zűr elvonulásáig inkább „fejben tartottam” a dolgot. ;)) Hálistennek a közönség végre nem tizenéves pöcsökből állt, hanem inkább a mi korosztályunk dominált, ráadásul igazi bulis, vidám partyarcokból, már szinte nem is emlékszem mikor hülyültünk ennyit vadidegenekkel, nagyon összejött a csapat. A hangulat szintén pazar, ez a videón is látszik, talán csak a hangrendszer szólt valamivel gyengébben az átlagnál. A háttérben végig a nosztalgikus '90-es és 2000-es éveket idéző partyflyerek és videóbejátszások színesítették az estét, miközben Bacardi-s Batman hívójelek köröztek mindenhol a fejünk fölött. ;)) Egyébként tiszta „Hall of Fame” party volt, annyi „celebbe” botlottunk, hogy hirtelen nem tudtuk a pia volt sok vagy csak a mi baromkodásunk öltött az átlagosnál is nagyobb méreteket. :) Mindenesetre olyan hírességeket (vagy legalábbis hasonmásaikat) sikerült felismerni a buli alatt, mint Moby, Clark Kent, Amy Whitehouse, Wolverine, Kate Beckinsale, Gregor Bernadett, Ördög Nóri, sőt, valaki mintha Sári Évit is látta volna. ;)))))) Hülyére röhögtük magunkat a poénkodásokon, de mindenki vette a lapot, senki sem sértődött meg, tényleg nagyon 10 pontos volt a közönség.

Na, de beszéljünk az est ünnepeltjéről, a legnagyobb dicséret mégiscsak neki jár... DJ Budai kezdéstől zárásig nyomta végig a pultban stílusainak és munkásságának teljes palettáját, azt hiszem aki itt volt, az ismét megbizonyosodhatott róla, hogy miért is Ő Magyarország legjobb deejay-je. Ilyen átéléssel és ilyen örömmel nem zenél itthon senki, talán nem véletlen, hogy lassan 2 évtizede a csúcson tudott maradni, ezt a szakmát nem lehet ennyi ideig szerelem nélkül csak a népszerűségért, a pénzért és a csajokért űzni, mint azt manapság a legtöbb feltörekvő fiatal titán elképzeli. Zeneileg ismét parádés klasszikusok végig az arcunkba, akárcsak tavaly a Merlinben, és itt végre volt „Can You Dance To My Beat?” is, amit ott nagyon-nagyon hiányoltam Dr. Mottétól. Aztán persze egy rakat kedvenc is megszólalt az „It's Our Future”-ön és a „Dreams”-en át minden mit Budaitól megszokhattunk és sosem ununk meg, reggel 6-kor természetesen ismét alig lehetett kirángatni a pultból az ünnepeltet. :)) A tömeg hiába kiabálta, hogy „Nyolcig, Nyolcig!” a szigorú szervezőket nem érdekelte a dolog és negyed 7kor, a sokadik újrakezdést megelégelve lelőtték a bulájt. :(

Minden szempontból kifogástalan estére sikerült, alig várom a következő hasonló Budai fellépést, remélhetőleg ugyanilyen közönséggel és hangulattal tudunk ismételni, jövőre pedig egyértelműen megint itt a helyünk! Nagyon bírtam eddig is a srácot, de mostantól tényleg a legnagyobbak között a helye nálam, THANK YOU, MR BUDAI!!

Kapcsolódó linkek:
- (beszámoló) DR MOTTE @ MERLIN (2009.11.20)