(photo by Soundhead.hu)

Már a bejáratnál hülyére röhögtük magunkat az ökörködésektől egy ott megismert kis csapattal együtt, mondjuk ők azért jóval előttünk jártak „alapozás” szempontjából. :) Bejutás gyors, akárcsak a ruhatár, igaz kb. 150-en se voltunk még ekkor, de ennek én kifejezetten örültem, így sokkal családiasabb estére lehetett kilátás. Bár később megtelt a hely, viszont a „családiasság” megmaradt, sőt, azt kell mondjam, hogy a Complex-es Hyperspace-ek óta nem voltam ilyen jó megatechno-n, annyira visszatért az akkori hangulat, hogy azt hittük John Locke (Lost) eltekerte megint a kereket és visszaugrottunk az időben. ;)) A mostani Symás szarok a nyomában sem értek ennek bulinak, a picsakész emberek ;), a WC-ben zajló érdekességek, a kiállások utáni óvációk, a mosolygós arcok, a „mindenki-mindenki-barátja” érzés, a pacsihegyek és a többi Patex/Complex-ben megszokott jó és rossz dolgok egyaránt visszatértek erre az estére. :) Azt hittem ez már itthon teljesen eltűnt, de nagyon jó volt látni, hogy azért tud a techno-közösség ha akar és nem kimúlt divattá vált a műfaj, mint ahogy áprilisban még kinézett neki.

Kezdésünkkor Igor nyomta és olyan tőle teljesen szokatlan „lájtos” technót tolt, hogy többször is meg kellett néznem valóban Ő játszik-e. :) Éjfélkor Himnusz és jött Hoti, azonban rá nem nagyon emlékszek, mert főleg a koccintásokkal és a telefon nyomogatásával voltam jó ideig elfoglalva. :) A hely ahogy már írtam, közben meg is telt teljesen (kb. 1500 ember), de el lehetett férni bőven mindenhol és a pultos kiszolgálás is gyorsan és nem utolsó sorban ritka korrektül(!!) működött, kár hogy ez ennyire ritkaság itthon. A PECSA-nak is pacsi, el lehetne azt a szar Symát felejteni nyugodtan a jövőben is, ez a hely minden szempontból jobb választás, simán megszoknám ha több elektronikus party lenne itt. :)

Szóval a hangulat, a hely és az emberek 10 pont, akárcsak Monika Kruse béjbeh!!! Eleve hendikeppel indult a drága mivel berlini csaj, mikor pedig megláttam a kis piros rucijában és tuti kalapjában bele is szerelmesedtem egyből, hogy aztán a dj-szettjével végleg megpecsételje a sorsom és a padlóra küldjön. Végre nem az a monoton, egysíkú, unalmas zúzda veretés, amit legtöbbször sikerül hallani, hanem jó kis seggrázós, latinos, vokálos, igazi táncolható techno. Bazz, ez hatalmas volt, ritka az olyan, hogy trance-en kívüli szetten mosolygok végig a zenei orgazmustól, viszont itt nem bírtam lelőni a jóleső vigyort a képemről. Mondjuk nem is akartam, ez a nő egy Istennő az tuti és még zenélni is tud (Born Slippy-s zárásért csóközön még1szer neki). :)) Speedy J. még rárakott egy lapáttal az amúgy is fergeteges estére, na itt már mentek a keményebb ütemek dögivel, azonban ismét olyanokat csinált a pultban a csávó, hogy az tényleg tanítanivaló.

Minden várakozást felülmúlt ez a Szilveszteri buli, amit a régi hangulat visszatérése miatt tekinthetünk „klasszikpartynak” nyugodtan ;)), reméljük az áprilisi Carl Cox-on is elő lehet ezt a hozzáállást csalogatni a közönségből!
BÚÉK mindenkinek, I LOVE TECHNO, I Love Monika Kruse!! :))

Fotók a buliról:
- Soundhead.hu
- Pulzar.hu