Vége a nyárnak, bazz... :(((( Hogy én mennyire utálom ezt, most 9 hónapig ismét következnek a bebábozódásos hónapok a hideg miatt. :( Azért a nyárbúcsúztató még méltóra sikerült, 2 hete alaposan kihasználtuk a nap forró sugarait így utoljára. Az új, nappalos munkarendből kifolyólag egyértelműen kijelenthető, hogy életemben nem dolgoztam annyit nyáron, mint most, de a valaha volt legjobb "summer"-ek közé az idei is feliratkozik, igaz ez elmondható az utóbbi 2-3 év bármelyikéről is szerencsére. :))

MIT-el kezdődött júniusban, ami a megszokottól kisebb számú résztvevői csapatunk ellenére hozta a remek idénykezdést, rendesen megadta az alaphangot a folytatásra. Ezt egy 4+1 napos Balaton Sound követte, ahol viszont zeneileg Fatboy Slim-en, Armin-on és Observer-en kívül nem fogott meg annyira senki, de a baráti társaság, a Balcsi és a szabadtéri bulizás mindenért kárpótolt. Július végén úticélunk a Loveparade volt, és ezt bár nagy sajnálatomra nem Berlinben rendezték, végül mégis az eddigi legjobb és leghosszabb parádénk lett. 2 héttel rá következett a mindenidők legjobb trancezenei lineupját produkáló Nature One, ez a 2 nap valóban minden várakozásunkat felülmúlta zeneileg és fesztiválilag is, szó szerint rongyosra ugráltuk a lábunkat annyit pörögtünk. :) Augusztus elején jött Ozora, ami év elején a nyár legvártabb eseményeként került be a naptárba, el is varázsolt minket ismét teljesen, az ott töltött 5 nap gyorsabban elszállt mint akármelyik buli, de az élmények még remélhetőleg hónapokig táplálnak minket. Az 1 nap Szigetelés hozta a szokásos mászkálós, nézelődős, bulizós fesztivál-feelinget, Ferry Corsten egy kisebb Isten, ezt ismételten megállapítottuk, nyárzárásként pedig szeptember elejére szerveztünk egy vizitúrával egybekötött tiszai lébecolást Tiszafüreden.

A Horgász Camping-ben foglaltunk 3 faházat, már visszatérő vendégek vagyunk itt, szeretjük nagyon, mert hangulatos, nyugodt kis hely, közel a Tisza tóhoz, ráadásul kifogtuk a tutit is, az időjárás hálaégnek végig a kegyeibe fogadott minket. Pénteken csak késő estére tudtunk leérkezni, de éjszakai élet, mint olyan nem jellemző a városra, igaz Füred sose erről volt híres ez mindig inkább a családosok központja volt, úgyhogy a közeli szórakozóegységben csaptunk mi egy saját bulit a pénzdobálós zenegépnél. :) Szombatra is maradt móka dögivel, kezdtük rögtön egy rövidebb kenutúrával be a közeli, majd 2500 hektárnyi természetvédelmi területen elfekvő, lenyügözően szép és csendes madárrezervátumba, ahol állatfajok tucatjai élhetnek háborítatlanul. Ez a Tiszavalki-öbölben található és a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó madárrezervátum szigorúan védett természeti érték, amelyet felvettek a nemzetközileg elismert vízimadár-élőhelyek sorába is. Kanyargós, szűk vízi folyosókkal teli, a kormányosoknak kellett ám rendesen dolgozniuk, de sokszor mégis dzsindzsásba kerülés lett az evezés vége. :) A "Holt erdőig" lapátoltunk, régen végig erdős rész borította a helyet, később azonban feltöltötték vízzel az egészet, így a fák víz alá kerültek és a kilógó ágak végeredményként igen érdekes és látványos képződményt mutatnak ma is. Délután fürdőzéssel zártuk az evezést, majd irány a kempingbe egy hajnalig tartó beszélgetéssel, piálással egybekötött jó kis bográcspartyra. Nyam-nyam, de finom volt... :)) Másnap már csak a strandolás tette ki a fő tevékenységet, egész nyáron nem pancsoltam összesen annyit, mint itt, és így hogy 3 évszakot kell várnom egy újabb hasonló élményig, minden percét igyekeztem is kihasználni. Kimondhatatlanul jól esett, a parton fetrengés és kiegészítve az "In Search of Sunrise 7" ill. az új Sunlounger album hallgatásának valamint a tűző nap sugarainak élményével, biztosan jó pár hónapig tartani fogja azért bennem a lelket a hideg hónapokban. :)) Vízpart, napsütés, trance, megvolt minden mi szép a nyárban. :)) Köszönet a főszervezőknek és az időjárásnak, hogy ez a hétvége ilyen jól alakult, nagyon-nagyon kellett ez nekem.

Ja, most jut eszembe, hogy volt augusztus végén egy Bónusz Parádé is. Na, de ez kb ennyire sikerült is jóra, jó magyar szokás szerint szar emberek és szar zene jellemezte, tényleg csak Junkie XL, David Guetta és Sári Évi mentette meg az estét. ;)) Ez utóbbinak már most odaítélem az év legjobb nője címet, az Ő látványa is nagyban közrejátszott abban, hogy nem akartam kimozdulni a progi teremből, imádom a folyamatosan mosolygó csajokat. :) Az előbbi kettő pedig zeneileg parádézott, Junkie XL számaira bevallom már nem emlékszem ;)), de arra igen, hogy baromira tetszett, abba is kellett hagynom a beszélgetést a többiekkel, mert nem bírtam ki ugrálás nélkül. :) David Guetta slágerezett rendesen, néha percenként keverte a számokat, de nagyon jól rakta össze őket, a végefelé ráadásul trance-et is játszott így végképp bekerült az est kedvencei közé. Voltak hasonlóságok a Loveparade-os szettje és ez között, de nem bántam, ezeket a régi muzsikákat bármikor szívesen hallgatom újra, pláne új köntösben. Guetta után érdekes már nem történt, Rush-t kb 2 percig bírtam, aztán inkább hazahúztunk 6 körül. :) A tavalyi Bónusz mérföldekkel jobban sikerült, igaz akkor volt szabadtéri helyszín és Blank and Jones is, ez az idei viszont megy a felejtős bulik közé a kukába, még jó, hogy a belépő nem került semmibe. :))