2005 óta  évenkénti kötelező program jelleggel visszatérünk legalább egyszer kedvenc országunkba, megunhatatlan az az egyedi feeling, amit ott kint hollandban tapasztalunk minden alkalommal. Barátságos emberek, különleges építészeti stílus, liberális felfogás, bombázó csajok és persze trance, trance, trance minden mennyiségben. Viszont bármennyire is imádom ezt az országot nem élnék kint hosszabb ideig semmi pénzért, az ott lévő időjárást sose tudnám megszokni, már 3 éve szívunk vele állandóan, de sajnos Trance Energy-t mindig február-március tájékára időzítik így nincs mit tenni ilyenkor kell jönnünk. A hideg annyira nem is vészes, de az állandóan fújó, tomboló szél kibírhatatlan, pláne mikor kajakból, elemi erővel nyomja a pofánkba az esőt. :)))

Na akkor az útról egy kis élménybeszámolást. :) Csütörtök reggel 10.30-kor indult a Wizzair-es gépünk és majd 2 órás zötykölődésmentes sima utazás után 12.30 körül földet is értünk Eindhoven kicsike repülőterén. Nagy bánatunkra itthonról már csak ide mennek fapadosok, innen még vonatozni kell rendesen annak aki Amszterdamba vagy esetleg Hágába szeretne menni. Évről évre nőtt a csapatlétszámunk, idén majd 20-an utaztunk együtt, de 3-an spórolási okokból úgy döntöttünk, hogy "különcködünk" és inkább egyik kint élő cimborához megyünk lakni Hágába. Ezzel majd 50 rugót sikerült megtakarítanunk és tulajdonképpen a másik bandát sem hagytuk cserben, hiszen pénteken átnéztünk hozzájuk a hoteljükbe, szombaton meg ugye együtt buliztunk velük végig.

Na, de menjünk sorjában. Igaz, hogy kb 2 óra alatt értünk Budapestről Eindhovenbe, de Eindhovenből Hágába majd 4 órát tököltünk az utakon. :))) Úgy kezdtük rögtön, hogy a reptérre kijövő haverunk kocsijában lévő GPS totál megvezetve mindenkit egyből rossz útra térített rá. :)) Nagy nehézségek árán és egy kisebb Mcdonald's-os pihenő utánl azért visszataláltunk a helyes irányba és innentől kezdve a kb. 120km-es táv már viszonylag jól ment. Hágában gyors cucclepakolás után a 30km-re fekvő Rotterdamot céloztuk meg első állomásként, de mivel sajnos az öbölben való hajókázásokról lecsúsztunk így a Euromast (http://www.euromast.nl/) tornyának magasságába törtünk helyette. Az eső közben rákezdett és persze a vele járó szél sem hagyott minket magunkra. 8 eurós belépő és jó pár emeletnyi liftezés után 100 méter magasan szálltunk ki, ahol is egy puccos, elegáns étterem fogadta a gazdagabb helyieket ill. turistákat, de mivel totál tele volt piálni sajnos nem tudtunk beülni, enni meg nem akartunk a drága árak miatt. Innen még gyalog fel lehet menni a kilátórészhez, azonban az iszonyatos erejű szél miatt én bizony rendesen beparáztam. :)))) Csodálom, hogy nem zárták le az egészet, mert szerintem tényleg életveszélyes volt, 3 kézzel kellett kapaszkodni, hogy le ne fújja a szél az embert. Mivel pont sötétedéskor értünk fel, így láthattuk Rotterdamot nappali és éjszakai fényben is, hát én 2005-ben már ugyan voltam itt, de most másodjára is igen impozáns látványt nyújtott. A hab a tortán és a tényleg odabaszós élmény az volt, mikor a kilátó részről egy körbeforgó, átlátszó lift (Euroscoop) vitt fel minket 185 méter magasságba a torony legtetejéig. Wháááóó! :) Felülről gyönyörűen néz ki a hajókikötő, a sok kicsi ház, a hidak és úgy általában az egész város, pedig a II. Világháborúban a német bombázóknak "hála" nem sok maradt belőle. Aki erre jár, ide mindenképpen jöjjön fel, erősen ajánlott kategória. ;).

A Euromast után benéztünk Rotterdam fő sétálóutcájába, itt ismertem egy jó kis pizzériát, 2005-ben bevált, gondoltam most is megfelelő lesz beülni kajcsizni ide. Legutóbb egy szem ember nem volt rajtunk kívül, most viszont az összes asztalnál ültek, úgy néz ki nagyon beindult időközben a bolt. 7 euró egy pizza, de termetes méret, bőven jóllakik vele az ember. Közben rendesen beesteledett, úgyhogy a zord időjárás miatt és egy kis búcsúsétálás után inkább visszatértünk Hágába. A helyi Plázában akartunk még venni ezt-azt, persze pont zárásra értünk oda, bent már nem volt nyitva semmi. Azonban nagyon pofásan mutat belülről, 3 szintes, pálmafákkal díszített, keskeny folyosójú óriási hodály az egész, nekem jobban tetszett, mint bármelyik hazai bevásárlóközpont. Levezetésként kinéztünk a tengerpartra és a De Pier-re (http://www.pier.nl/), ezt eddig sosem hagytam ki mikor kint jártam, totál szerelmes vagyok belé, annyira gyönyörű. Többek között Casino, étterem, kilátó és fedett, boltokkal teli sétáló rész díszíti ezt a tengerbe benyúló komplexumot, ha itt élnék tuti biztosan az egyik törzshelyem lenne. Idő hiányában csak gyors körbejárásra volt időnk, de lefekvés előtt természetesen még a hágai Redlight District-et meg kellett nézni. ;) Utólsó ittjártunk óta nem nőtt meg a hely, maradt egy kisutcányi az egész, szinte töredéke az amszterdaminak és a női felhozatalban sem versenyképes a nagyobb testvérrel. Mivel hamar be is végeztük a csajok stírölését a hosszú nap után visszahúztunk egyből a szállásra aludni, hiszen másnap újabb élmények, látnivalók és városok vártak még ránk. ;) 

Az ébredés nem ment pörgősen, az indulásra kész állapot elérése pedig még lassabban, egyem a szívét a lusta bandának. ;) Nagy nehezen kora délutánra összeszedtük magunkat és megcéloztuk pénteki első városunkat, Delft-et. Ez is egy olyan hely, amit sose tudok megunni, mindig szívesen jövök vissza, mégha sokadjára is kell újra ugyanazt látnom. Nyáron persze nagyobb feelingje van, pláne amikor a keskeny csatornákon kihelyezett úszó hajókra beülünk kávézni vagy épp zabálni. Most az időjárás miatt inkább fedett, zárt részt választottunk, ahol aztán egy kiadós ebéd kíséretében bevártuk az Amszterdamból átruccanó bandát is. Az emésztés után rendesen bejártuk ezt a kicsinyke várost, hasonlóan teli van csatornákkal és pici, szűkös házakkal, mint Amszterdam, de sokkal hangulatosabb és nyugodtabb valahogy. Ha már Amszterdam. Ő volt mostani következő állomásunk úticélja és amúgy a második legkedvesebb városom (Berlin után) is egyben. Hiába van csak 60 km-re van Hágától, a városba bejutás katasztrófa. Eddig azt hittem csak nálunk durva a mozgolódás kocsival a belvárosban, de a budapesti közlekedés az ittenihez képest ezek után valóban paradicsomi állapotokat idéz. A parkolás irgalmatlanul drága, parkolóházban 6 euró/óra! :O A Dam tér közelében álltunk be azt gondolván, hogy így majd nem kell sokat gyalogolni, de persze ebben is tévedtünk. :) Már szinte minden zugát ismerem a városközpontnak, a szokásos útvonalat követve néztük a látnivalókat és közben összefutottunk a brigádunk másik felével, majd együtt közösen meglátogattunk egy igazi, helyi Caffe Shop-ot. ;)) Azért ez kicsit más hely volt, mint a Bulldogs-ok, amikbe eddig jártunk, hát itt tényleg normális, ütős sütiket lehetett kapni, nem száz éve előre megcsinált és bevákumcsomagolt szart sóznak a turistákra. Szerencsére én csak egy falatot ettem, de akik befalták az egészet "rosszabbul" jártak, simán eladhattuk volna őket utána a szervkereskedőknek, annyira nem voltak képben semmivel. :))))))))

Kis shoppozás után a Cyberdog (http://www.cyberdog.net/) nevű partyboltot keresgéltük, hogy kicsit fellendítsük szürke ruhatárunkat pár királyságos polóval. Picivel drágább volt mint számítottam (100 euró 2 poló), de az biztos, hogy már csak innen veszek legközelebb cuccokat. :) A szuvenírek lerakása után kivettük a kocsiból a GPS-t, hogy azzal könnyebben megtaláljuk majd az ittlakó társaság hoteljét, de mivel senki nem volt "százas", ezért véletlenül a bicikliutat állítottuk be a készüléken, minek hatására kib@szott nagy kerülőkön mászkáltunk. :) Lejártunk a lábunkat mire elértünk a többiek hoteljéhez, gyors fürdés, aztán már indulás is vissza a belvárosba, király, rohadtul megérte. :)) Ezután következett az aminek megtekintése után minden évben csak ezt mondogatom magamban órákig: "bazze, bazze, bazze...", vagyis az amszterdami Redlight District. A hágaitól eltérően ez jó pár utcát magába foglal és a lányok felhozatalában is óriási különbségek vannak. Szinte az összes kirakat mögött FHM címlaplányoknak bármikor beválasztható szépségek a barnától, vöröstől, négertől, japántól át a 10 pontos szőke plázacicákig minden típusból. Kivételesen most a legelső kisutcában már megláttam teljes padlófogás és gyomorösszerándulás kíséretében az est királynőjét, pedig eddig mindig mennem kellett azért néhány kört, hogy dönteni tudjak a cím odaitélésében. Tényleg varázslatosan szexi Istennő itt minden csaj, elvből viszont nem fizetek nőért, így maradt csak a nyál csorgatás, de jövőre azért lehet átértékeljük ezt az elvrendszert. ;)) Kis vacsora a helyi KFC-ben, de mivel hullára sétáltuk magunkat ezért az esti bulit inkább lefújtuk, pedig bizony évek óta készülök elmenni ebbe a Central Station-től nem messze található Club 11 nevű szórakozóhelyre, amiről legendákat mesélnek világszerte. Ez a legdivatosabb szórakozóhely Amszterdamban az új zenei irányzatokat kereső huszonévesek között, már a bejutás is exkluzív jelleget ölt mivel teherlifttel viszik fel a mulatni vágyókat az elhagyatottnak tűnő irodaépület 11. emeletére, ahol hétköznap igen jó étterem üzemel, hétvégente pedig club-ként funkciónál az elektronikus zene kedvelők legnagyobb örömére. Hát most se jött össze az itteni bulizás, hogy a fene egye meg, de egyszer az életben akkor is bejutok még tutira!! :)) A Hágába tartó hazaúton dugókat már nem tapasztaltunk, viszont így is rendesen elmulattuk az időt, úgyhogy bőven éjfél után értünk ideiglenes otthonunkba.

Szombatra nem terveztünk előzetesen semmi extrát, nem akartunk úgy járni, mint az előző években, hogy lejárjuk a lábunkat aztán este a bulira meg úgy kell összelapátolni magunkat, de persze ez a tervünk ismét kudarcot vallott. :) Napközben Hágában azért kicsit körbe akartunk nézni, elsőnek kimentünk a tengerpartra, hogy nappali fényben is lássuk a Scheveningen-t, enélkül a látvány nélkül semmiképpen nem akartam hazajönni. A parton kávézók, éttermek, pub-ok és persze kedvenc útitársunk a szél is, melynek sebessége csúcsokat döngetett, de megérte a küzdelem az elemekkel, baromi jót sétáltunk a beach-en és utána a De Pier-en. Innen áthúztunk Hollandia egyik legszebb épületegyütteséhez, az egy kis mesterséges tóval körülvett Binnenhof-hoz (http://en.wikipedia.org/wiki/Binnenhof), amely magában foglalja a parlament épületét, a királynő trónbeszédei céljául szolgáló lovagtermet és a kormány számos hivatalát is. A sétálóutcában való nézelődés is kötelező programnak minősült, szóval ripsz-ropsz eltelt ez a délután is. Mire feleszméltünk már bizony rendesen késésben voltunk az eredetileg tervezett esti 8 órás induláshoz képest, hajtanom kellett keményen a bandát, hogy csipkedjék magukat, igaz sokat nem ért, mert végül csupán a 9-es vonattal tudtunk indulni Utrechtbe és így ismét lemaradtunk a Trance Energy legelejéről. Grrrrrrrrrrrrrrr!!!!! Na, mindegy, a lényeg hogy azért csak jól sült el minden, sokat nem késtünk a buliról, hatalmasat is zúztunk és zárásig is maradtunk.

Magáról a partyról és az onnan való körülményes hazaútról már írtam az előző Post-ban, nem akarom ismételni önmagam, de baromi nagyot teljesítettünk. :) Az anyagiak összességében elég durván alakultak, mert bár a kinti utazásokat és szállást olcsón ill. ingyen megoldottuk, de idehaza összeszámolva a teljes költségeket, nem éppen az az összeg jött ki, mint amire számítottam, pl. csak a kinti telefonszámlám 4 rugót nyomott. :))) Sok előzőtesen tervezett dolog kimaradt, ettől függetlenül az út minden percét kitűnően kihasználtuk és T.E. jövőre is alap biztosan, viszont soha többet nem akarok több napra kijönni februárban, úgyhogy inkább csak jövés-menéssel tudjuk le a bulájt és legfeljebb majd valamelyik tavaszi-nyári kihagyhatatlan esemény idején töltünk kint több napot. :)) Hollandia már most hiányzik, még szerencse, hogy 1 hónap múlva újra tali vele!!! Juhééééj!!! :)))